5. fejezet

~Chaewon~
-Ebbe meg mi ütött? - nézek utána értetlenül. Beugrik valami - Esetleg, Dohee...
-Igen. Ő az aki összetörte Taehyung szívét. - igazolja gyanúmat Jin.
-Te ezt honnan tudod? Mi történt köztük? - el se tudom hinni, mit történt, hogy elromlott a kapcsolatuk?
-Taehyungot még jóval a BTS megalakulása előtt ismertem. Akkor ismertem meg amikor a Big Hithez jött gyakornoknak, elég jóba lettünk. Elmondta, hogy miért akar énekes lenni. - itt megállt.
-Miért akart az lenni? - kérdezem tőle egyre kíváncsibban.
-Azt mondta azért, mert a barátnője producer akar lenni és így sokáig együtt lehetnének. Nemsokkal ezután szakított a lánnyal és nem akart róla beszélni. Pár nap múlva kilépett. Felhívtam azt a lányt.
-Doheet? - kérdezem csak azért, hogy biztosan értsem.
-Igen. - vet rám egy pillantást, majd folytatja. - Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért szakítottak, azt válaszolta, hogy "Az én önzőségem miatt, elkövettem egy nagy hibát. Kérlek vigyázz rá, helyettem", majd letette. Nem mondtam el Taehyungnak.
-Az ő önzősége miatt? Mit tett az a lány? - kérdezi aggodalmasan Jungkook.
-Ezt én is csak nemrég tudtam meg. Taehyung részeg volt. Nem egyszerűen részeg, teljesen kiütötte magát, ilyenkor a múltról kezd el mesélni. Általában azt szokta elmesélni, hogyan kosaraztak a bátyjával vagy mennnyire szereti az anyja főztjét. Ezúttal viszont róla kezdett beszélni. Elmondta, hogy az első szerelme, megcsalta.
-Megcsalta? - mint valami papagáj mondtam jin után. El se tudom hinni ezt Doheeről, hogy ő megcsaljon valakit.
-Igen, ráadásul a Taehyung bátyjával. -
-A bátyjával? - mered az idősebbre Jungkook - Ez nagyon kegyetlen!
-Én nem hiszem el! Biztos, hogy nem ez történt! - állok fel a székből - Dohee, nem egy olyan lány!
-De megcsalta Hyungot! Te se tudhatsz róla mindent! - támad nekem a legfiatalabb. Lassan visszaülök a székembe.
-Igazad van, nem is olyan. - mosolyog rám Jin. Mi? Még nincs vége? Korábban is folytathatta volna! - Elmentem a bátyjához, hogy tőle is megkérdezzem, hogy mi történt.
-Mit mondott a bátyja? - egy picit megnyugodtam.
-Azt, hogy tényleg lefeküdt Doheevel. - nem hiszek a füleimnek! Tényleg megcsalta? Mindenki döbbenten ül. - De Doheenek nem volt választása.
-Ezt hogy érted? - megint kezd hatalmába keríteni az ideg.
-Bedrogozta. Elment a lánnyal egy bárba, majd az üdítőbe egy kis party-drogot kever aztán felvitte a lakásába. Gondolom azt nem kell elmagyaráznom, hogy mit csináltak.
-Szóval ez történt. Micsoda egy tuskó bátyja van. - jelenti ki idegesen a legfiatalabb.
-Dohee.. Dohee miért nem magyarázta el Taehyungnak, hogy mi történt. - kérdezem Jintől.
-Azt én se tudom. Ez minden információm. - megvonja a vállait. Eszembe jut, hogy az előbb elrohant Dohee. Mi van, ha nem fog neki hinni Taehyung? Segítenem kell neki! Én is elég viharosan távozok. A folyosón összefutok Philippel és Joongkivel. Mindketten utánunk kíálltanak valamit, de nem hallom, sőt nem is érdekel mit mondanak, most  segítenem kell a legjobb barátomnak. Ahogy cikázok a folyosók között szembetalálkozok egy ismerős arccal.
-Dohee! - rohanok oda hozzá.
-Jól vagy? Hol van Taehyung? Talán a bátyjához ment? - néz rám felpuffadt szemekkel. Biztosan sirt. Kicsinálom azt a gyereket, ha bármi rosszat tett a barátommal.
-Chaewon! Te... honnan tudod... - nem tudom mit mondhatnék. Igazság szerint semmi jogom nem volt beleütni az orrom az ő múltjukba.
-Halottam mindent. Jin elmondta, hogy mi történt köztetek nyolc éve. - remélem megérti, hogy csak segíteni akarok neki.
-Értem - tekintetét a földre szegezi.
-Hol van Taehyung? - próbálom finoman kérdezni.
-Szerintem a bátyjához ment. Kérlek, állítsd meg! - megfogja a kezemet - Nem akarom, hogy bajba kerüljön! - könyörög neki. Megölelem.
-Sajnálom Dohee, de most nekik tisztázniuk kell a történteket. Mi most csak annyit tehetünk, hogy nyugodtan megvárjuk míg visszaér.


~Philip~
-Héé! Joongki! Állj meg! - utasítom de még le se lassíts. - Állj meg! - kiáltom el magam, mire hirtelen megáll.
-Miért? Maga talán nem találta undorítónak azt amit azok ketten csináltak? - förmed rám.
-Nekünk semmi közünk ahhoz, hogy Chaewon kivel mit csinál. - utálom ezt, de sajnos így van.
-De van! - kiálltja azonnal.
-Miért vagy dühös? - kérdezem tőle.
-Miért ne lennék? Mindketten tudjuk, hogy miért csinálta ezt! - hangja tele van haraggal.
-Ezt hogy érted? Mit miért csinált? - lehet, hogy fáradt vagyok de nem értem.
-Azért kezdett el flörtölni azzal a fiatal énekessel, hogy féltékennyé tegye Sang Hyunt. - válaszolja.
-Nem hiszem, hogy ez miatt tette volna. - próbálom megnyugtatni, de nem sikerül. - Az is lehet, hogy tényleg tetszik neki az a fiú.
-Biztos, hogy nem. Ezt ön is jól tudja! - miért kapja fel ennyire a vizet néhány szó miatt?
-Lehet, hogy te... - gondolkozok el, de nem kell befejeznem a kérdésemet, mert rögtön válaszol.
-Igen! Szerelmes vagyok Moon Chaewonba! - percekig nézem őt, de állja tekintetemet.
-Mióta? - töröm meg a csendet.
-Régóta. - válaszolja egyszerűen.
-Honnan ismered? - honnan ismerheti Chaewont?
-Innen-onnan. - kitér a kérdésem elől.
-Nem fogsz semmit se elárulni? - hagyok fel a találgatással.
-Nem. - megfordul és tovább megy. Azt hiszem majd később elbeszélgetek vele, de most vissza kell mennem.

~Chaewon~
-Philip! - szólok rá, amikor Doheevel belépünk a terembe. Mivel ő nem volt bent, így nem tudhatja mi volt az előbbi kis jelenet.
-Chaewon. - mérgesnek néz ki, de amint észreveszi a puffad szemű lányt azonnal ellágyul tekintete.
-Rendben, akkor azt hiszem, hogy mára fejezzük be! Holnapra pedig mindenki nyugodjon meg! - int mindenkinek aztán kisétál.
-Hát ez meg mi volt? - nézek utána elkerekedett szemekkel. - Még soha nem hagytunk abba felvételt.
-Fiúk, valaki szedje elő Taehyungot! - kiáltott fel Namjoon. - Jin! Hova ment megint? Mikor jön? - csak úgy bombázta szerencsétlent.
-Nem tudom! - szabadkozott.
-Na persze! Te vagy a legjobb haverja. Keresd meg! Addig nem kapsz enni! - azt hiszem a vezető most nagyon ideges.
-Nem tudom, hol van! - próbálja megint Jin de az idősebb nem is figyel rá.
-Seokjin! - hangomra mindenki abbahagyja a pakolást és rám szegezi tekintetét. - Hol lakik Taehyung bátyja? - kérdezem, mire Dohee rám néz, egy enyhe mosolyt hintek rá, majd újra az énekest figyelem.
-Gagnam-ba - kicsit össze van zavarodva, de lassan kinyögi az egész címet.
-Kösz! - nem foglalkozok a kérdésekkel amivel bombáznak a többiek csak felkapom a a holmiaimat, megfogom Dohee kezét és már rohanok is a parkolóba. Még jó, hogy reggel késésben voltam és autóval jöttem, így most gyorsabban eljuthatok a bátyjához.
-Dohee, találkozni akarsz velük, vagy elintézzem én? - szigorúan az utat figyelem.
-Hogy mi? Én.. én nem tudom mit kellene csinálnom, vagy mondanom. - még mindig nagyon össze van zavarodva.
-Akkor majd én elintézem. - ha kell mindkettőnek behúzok.
-Nem! - az előbbi zavartság eltűnt. - Majd én megoldom!  -hangja sziklaszilárd.
-Biztos? - nézek rá kétségbeesetten.
-Igen! - az utat nézi. Tekintetében valami újat vélek felfedezni, olyat amit eddig még nem láttam tőle. Mire gondolhat most? Nincs időm tovább gondolkozni, mert megérkeztünk. Doheevel besétálunk az épületbe, majd beszállunk a liftbe.
-Szóval még minidig itt lakik - tekintete most a földet pásztázza.
-Már akkor is.... - nem hagyja, hogy befejezzem a kérdésemet.
-Igen, akkor is itt lakott. Utálom ezt a helyet. Azt hittem soha többé nem fogok idejönni. - kinyílt a lift ajtaja és mi kiszálltunk. Lassan odasétáltunk a folyosón, Dohee ment előre. Amikor az ajtóhoz értünk megláttam, hogy tárva-nyitva van. Odabentről csörömpölés hallatszott ki. Dohee berohant, én pedig utána. Nem kellett sokáig bolyongnunk az -első ránézésre hatalmasnak tűnő házban,- mert egy kisebb folyosóról egy nagy nyitott térbe értünk ahol a földön fetrengett Taehyung és pár méterrel arrább egy magas, 35 körüli férfi.
-Taehyung! - ordította barátnőm és gyorsan letérdelt a fiú mellé.
-Maga mégis mit csinál? - kérdezem az idegesítően vigyorgó fickót.
-Öcsikén, nem gondoltam volna, hogy a barátnőidre szoktad hagyni a piszkos munkát! - csak úgy köpködi a szavakat az öccsére, aki már Dohee karjaiban pihen, majd a lányra pillant. - O, te is itt vagy! - egy hatalmas kaján vigyor húzódik az arcára, amint ránéz Dohee kétségbeesett arcára. - Rég láttunk egymást! Remélem nem felejtetted el az ajándékot, amit aznap adtam! - mint valami őrült elkezd nevetni.
-Na jó, most már fogja be! - alig bírom türtőztetni magamat. Nagyon felidegesít ez a fickó. Hirtelen abbahagyja a kacagást és rám néz. Kicsit megtorpanok ahogy rám mereszti félelmetes, kéjenc szemeit, de nem fogok meghátrálni! Ki kell vinnem innen Taehyungot és Doheet.
-Most elvisszük Taehyungot. - kijelentésem után elindulok a földön lévőkért, de ugyanekkor elindul feléjük a férfi is. Kicsit gyorsítom lépteimet, de későn érek oda. Felemeli Taehyungot és behúz neki egyet. Dohee felsikolt és nekiront a férfinak de az ellöki őt, aki így beüti a fejét a dohányzóasztalba és a földre kerül.
-Hagyja abba! - rontok neki. Kicsit több sikerrel járok, mint barátnőm. Sikerül elérnem, hogy elengedje az öccsét. Taehyung azonnal a földre esik, az egész arca véres, sőt még a inge is! Mégis hányszor üthette meg ez a vedállat?  - Engedjen el minket!
-Ugyan miért? Most mindketten megkapják a magukét! - teljesen elborult az agya. nem lehet vele értelmesen beszélni.
-Feljelentem magát bántalmazásért, ha nem hagyja, hogy most kisétáljunk! - kezdek kétségbeesni, mert nem tudom mit tudnék két eszméletlen emberrel tenni, de nem mutatom ki aggodalmamat.
-Tegye csak meg! Nem érdekel! - üvölti. Ekkor megpillantom, hogy Dohee lassan kezd magához térni, de ezt sajnos ő is észreveszi és lassan megfordul. Ne, valamit tennem kell!
-Miért csinálja ezt? - kiáltom el magam, hátha el tudom terelni a figyelmét.
-Miért csinálom? - látszólag sikerül, mert visszafordul felém.
-Igen. Miért csinálta azt Doheevel nyolc éve? Miért verte meg az öccsét most? - folytatom a kérdezősködést.
-Azért tettem, mert megérdemelték! Így jár az aki átver! - szemei egyre jobban elhomályosodnak.
-Mit tettek önnel? - Dohee! Siess térj magadhoz, nem tudom meddig bírom még fenntartani a figyelmét.
-Hátba döftek. Én figyelmeztettem az öcsémet, hogy nem lesz ez így jó, de ő nem hallgatott rám. Nem hallgatott rám és továbbra is... - hirtelen összeesett. Amikor észbe kapok Dohee áll előttem a kezében egy törött vázával.
-Gyorsan, menjünk! - szól barátnőm. Taehyunghoz rohanunk és felsegítjük, majd elhagyjuk a lakást.

*az autóban*
-Ugye nem lett semmi komoly baja? - Dohee rémülten fészkelődik nézi az ölében heverő fiút.
-Nem  tudom, be kell vinnünk a kórházba. - higgadságot erőltetek magamra. Nem jó ha mindketten rémültek és idegesek vagyunk.
-Ne... ne vigyetek... a kórházba.. - nyög fel a kábult énekes.
-Dehogynem! Kórházba kell vinni és megvizsgálni, hogy nincs-e valami komoly bajod! - ordítom.
-Nem mehetek... a kórházba...- a visszapillantóból nézem, ahogy nehézkesen nyögi a szavakat. - Egy sztár vagyok. - enyhe mosollyal néz Doheere, majd folytatja - Nem mehetek egy kórházba... a sajtó... Ha a sajtó megtudja, az.... egy katasztrófa. - sajnos ebben igaza van, ha most bevisszük egy kórházba akkor a késő esti hírek már tele lesznek ezzel.
-Rendben. - adom be a derekamat. - Akkor hova vigyünk? A közös szállásra?
-Ne.. akkor a fiúk... - hangja egyre gyengébb.
-Rendben, akkor elviszlek hozzánk. Ott biztonságban leszel. - nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez, de jelenleg nem tudom máshova vinni.
Amikor megérkezünk én azonnal kiszállok és segítek Doheenek kiszedni a hátsóülésről Taehyungot. Doheevel közrefogjuk és így visszük be az épületbe. Szerintem a portárs mostantól azt fogja rólunk hinni, hogy valami bandával állunk kapcsolatba, remek!
-Gyorsan nyisd ki az ajtót, alig bírom tartani! - sürgetem barátnőmet, aki remegő kezekkel próbálja kinyitni a bejárati ajtót. Kattan a zár. Sietősen megyek az ajtón, de előtte még körbenézek, hogy nem követett-e valaki, vagy nem csináltak-e lesifotókat az összevert énekesről.
-Vigyük a szobámba! - ajánlja fel Dohee. Balra fordulok majd amikor a szobába érek együtt dőlök el Taehyunggal, bár én egész gyorsan felpattanok és felpakolom az ágyra lógó lábait. -Dohee, gyorsan hozd ide az elsősegély dobozt én addig hozok melegvizet és törölközőt. - adom ki az utasítást. Minél előbb le kell törölnünk a rászáradt vért, csak utána tudjuk meg, hogy hol és mennyire sérült. Ha komolyabban megsérült, akkor felhívom az orvosomat, hogy jöjjön ide. Ilyen gondolatokkal térek vissza a szobába, ahol kicsit meglepve veszem észre, hogy Dohee éppen vetkőzteti az eszméletlen Taehyungot. Ha éppen nem verték volna össze, akkor most elég félreérthető lenne ez a helyzet.
-Hozok neki valami tiszta holmit, te addig tisztisd meg a vértől, utána lekezeljük a sebeit. - leteszem az ágy mellé a lavort és átmegyek a szobámba. Ahogy elnéztem a fiú nagyon vékony, így úgy gondolom, hogy az egyik nagyobbacska melegítőm jó lesz rá. Amikor visszaérek a szobába Dohee remegő kezekkel, nagyon óvatosan törölgeti Taehyung arcát. Csendben odasétálok és leülök mellé.
-Add ide. - kiveszem a kezéből a törölközőt. Barátnőm még mindig nagyon aggódik a fiúért, így arra jutottam, hogy lehet, hogy én gyorsabban végzek ezzel a feladattal.
-Oké. - arrébb csúszik és helyet ad nekem. Óvatosan tisztítom meg a sebek körül. Minél több sebet veszek észre, annál jobban kezdek aggódni. Nem csak azért, mert egy sztár számára az arca a legfontosabb, hanem az miatt is, hogy mit tehetett vele az a félelmetes szörnyeteg, hogy ilyen sérülései lettek. Barátnőm le se vette tekintetét a fiúról.

~Dohee~
Az én hibám! Az egész miattam történt! Kérlek, Taehyung legyél jobban! Kérlek ne legyen semmi bajod! Nem tudom mit tegyek! Erősen szorítom a kezét, tekintetemet nem tudom levenni kék-lila arcáról. Chaewon óvatosan látja el a sebeit. Legszívesebben én magam csinálnám, de azzal lehet, hogy csak ártanék, mert érzem, ahogy remeg a kézem és nem tudok semmi másra gondolni csak arra, hogy semmi baja ne legyen Taehyungnak.
-Kész. - összerezzenek barátnőm hirtelen kijelentésétől.
-Köszönöm. -nézek rá, nem is tudom mit csináltam volna nélküle. Tudom, hogy ezt ő is tudja, és azt is tudom, hogy nem kell kimondanom ezeket a szavakat.
-Már csak pihenésre van szüksége. Ha holnap reggelig nem ébred fel kihívjuk hozzá az orvost, rendben. - csendben bólintok.
-Mellette maradsz? Ha gondolod átjöhetsz az én szob... - ajánlotta fel nagylelkűen
-Nem, itt maradok amíg fel nem ébred. - halványan mosolygok rá köszönetem jeléül.
-Rendben, akkor én lefekszek. Szólj ha bármire szükséged van.
-Rendben. - összeszedi a fel nem használt ködszereket és az ajtóból még egy aggó pillantást vet rám, majd halkan becsukja azt.
Mellette maradok amíg fel nem ébred. Mit tegyek holnap? Mi lesz ha a bátyja eljön a stúdióba? Mit tegyek? Taehyung, mit érezhet most irántam? Még szóba áll velem? Hasonló gondolatok közt, hajnali 2 körül nyomott el az álom.

~Chaewon~
-Hallo - egy mély hang szól bele a vonal másik felén.
-Namjoon? - kérdezem higgadtan.
-Igen, ki az? - hangja nyugodt.
-Moon Chaewono PD. Bocsáss meg, hogy ilyen későn zavarlak.
-Á, Jó estét! Semmi baj. Mi a baj? - amint rájön, hogy kivagyok illedelmesen kezd beszélni.
-Itt van nálunk Taehyung. nagyon rossz állapotban van.
-Mi? Mi történt vele? Jól van? - próbálja elfedni mennyire meg van ijedve.
-Egy kisebb verekedésbe keveredett a bátyjával. Most itt van nálunk. Lekezeltük a sebeit, de még nem tért magához. Most Dohee vigyáz rá.
-Értem. - hangosan felsóhajt, biztosan nagyon aggódott miatta.
-Lehet, hogy holnap nem tud majd bemenni a stúdióba és a sebei nem biztos, hogy begyógyúlnak a comebackre. - közlöm vele a tényeket, hogy fel tudjon készülni mindenre.
-Nem baj, csak legyen jobban! - vágj ra rá azonnal.
-Megadnád a medzsered számát? Neki is el kell mondanom.
-Nem szükséges, majd én elmondom neki. - mondja határozottan.
-Tudom mennyire ijesztő tud lenni a menedzseretek. Nyugodtan add csak meg a számát. Te nem tehetsz semmit arról, hogy ez történt Taehyunggal, én viszont igen. - közlöm vele érveimet.
-Én nem így látom. Én vagyok a csapat vezetője, így rám is tartozik minden tag baja. Arról pedig én is tehetek, hogy csak úgy elrohant a felvételről. Meg kellett volna állítanom. - elképesztő mennyire felelősségteljesen, pedig még alig 22 éves. Egyre jobban tisztelem Namjoont.
-Rendben. Akkor holnap közösen beszélünk vele, rendben? Így megfelel? - ez a legkevesebb amit megtehetek érte, hogy ne kapjon akkora szidást.
-Megfelel. Köszönöm. - tisztelettudóan elköszön majd bontja a vonalat.