~Dohee~
Reggel fáradtan ébredek. Felébredtem már de nem nyitom ki a szememet, ez egy régi megszokás. Néhány másodperc kell ahhoz, hogy eszembe jussanak a tegnap történtek. Amint teljesen felébredek, arra leszek figyelmes, hogy már nem a földön vagyok, hanem az ágyban vagyok. Amikor kinyitom a szememet és gyönyörű szempárral találom szembe magamat. Néhányat pislogok, mert biztosan csak álmodok. Taehyung fekszik mellettem, édesen mosolyog rám, szemeiből csak úgy árad a melegség. Ahogy a tekintetem lentebb kóborol észreveszem összefonódott kezeinek. Talán még álmodok? Ez túl szép, hogy valós legyen! De rá kell jönnöm, hogy ez a valóság. Taehyung arcát ragtapaszok és kék-lila foltok fedik, ezek a tegnap este emlékei.
-Felébredtél? - kérdezi lágy hangon.
-Ezt nekem kéne kérdeznem! - rimánkodok, de gyorsan meg is bánom, ahogy egyet fintorog. - Jól vagy? Fáj valahol?
-Jól vagyok, de valahol nagyon fáj. - fájdalmas arcot vág, ahogy egy kicsit mocorog.
-Hol? Hol fáj? Mennyire? Nagyon? - árasztom el aggódó kérdéseimmel.
-Kapok rá gyógypuszit ha elmondom, hogy hol fáj? - arca egyre jobban eltorzul, bár nem értem ezt a kijelentését de bólogatok. - Itt. - mutat fel másik kezét. Biztosan azzal a kezével húzott be a bátyjának, mert lila-kék színekben pompáztak ujjai. Felém nyújtja kezét én pedig egy gyöngéd puszit adok rá, miután elhúzza kezét szája nagy mosolyra húzódik. -Itt is fáj! - mutat ujjaival szájára. Tudhattam volna...
Lassan feltápászkodok ülő helyzetbe, majd felé fordulok.
-Ha már tudsz viccelődni, akkor már nincs semmi bajod! - nézek rá gorombán. - Tudod, hogy mennyire aggódtam miattad tegnap? Amikor összesetél a bátyá... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert hirtelen magára rántott. Egy kicsit felszisszent, de nem nagyon foglalkozott a fájdalommal.
-És te tudod? Hogy egész végig mennyire aggódtam miattad? Hogy minden nap eszembe jutottál? Hogy minden nap átkoztam magamat, hogy nem hallgattalak meg? - csendben hallgattam a vallomását. Most valahogy annyira más volt, most valahogy annyira erősnek tűnt, nem úgy mint tegnap amikor élettelenül feküdt a padlón. - Minden nap látni akartalak. Minden nap azt kívántam bárcsak láthatnálak és ahogy eljött az a nap, nem tudtam mit csináljak. Ezért elkezdtem mással foglalkozni, de amikor megtudtam, hogy a bátyám miatt veszítettelek el, dühös lettem. Dühös lettem magamra, hogy nem vettem észre és hogy egyedül hagytalak egy hatalmas teherrel.
-Taehyung - nem tudom miért, a közelsége, van a fáradtságom miatt nem tudok tisztán gondolkozni. Azt hiszem még mindig álmodok.
-Szerinted újrakezdhetnénk? - néz rám kérdőn, majd ahogy percek múlva se válaszol csak nézek rá, lassan magához húz. A testem nem csinál semmi. A szemem lassan lecsukódik. Érzem a lélegzetét. Olyan közel van. El se tudom hinni, hogy ez a valóság. Ahogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz érzem, ahogy lélegzete felgyorsul, ahogy az én szívverésem is. Azt hiszem ha ez így folytatódik felrobban.
-Ti meg mi a francot csináltok? - kiáltja el magát Chaewon az ajtóban. Gyorsan eltávolodunk egymástól és én vörös fejjel nézek Chaewonra. Kezében egy tálca, rajta két tányér, egy pohár víz és gyógyszerek. - Azt hittem még mindketten alszotok, de úgy látom felébredtetek. Taehyung ha ennyire jól vagy, hogy már hancúroznál, akkor inkább menj dolgozni! - Azt hiszem most barátnőm teljesen felhúzta magát. Általában nem szokott így beszélni egy beteg emberrel.
-Chaewon, félreérted, mi csak.... hát izé... -nem jut eszembe semmi amivel megmagyarázhatnám a helyzetet.
-Tudjátok mit! Én ezt szépen lerakom az asztalra. - lerakja a tálcát az ajtó melletti íróasztalra, majd folytatja. - Szépen összekészülök. Ti addig - mutat ránk - csendben maradtok és miután én elmentem dolgozni azt csináltok amit akartok. Megfelel? - néz ránk felvont szemöldökkel.
-Chaewon, én me...
-Nem, te most Taehyungra vigyázol. Már szóltam Philipnek, azt mondta nem baj. Taehyung te pedig pihenj. Beszéltem a menedzsereddel és beleegyezett, hogy néhány napig itt maradj. Most pedig - nézett az órájára - megyek is. Legyetek jók, gyerekek! - egy hatalmas mosollyal becsukta maga mögött az ajtót, így kettesbe hagyva minket.
-Mindig ilyen? - néz rám Taehyung meglepődve.
-Nem. Utálja ha valaki lóg a munkából. - én se értem a helyzetet, de egy kicsit örülök, hogy egyedül lehetek Taehyunggal.
-Akkor mit csinálunk ma? - néz rám nagy kíváncsi szemeivel.
-Hogy mi? - még mindig az előbb történteket próbálom felfogni.
-Azt mondta pár napig nem kell dolgoznunk! Töltsük együtt az időt. - mosolyog rám. Azt hiszem ez egy jó ötlet.
~Chaewon~
Sietve pakolom össze a dolgaimat. Lerohanok a parkolóba, ahol az autóm áll. Már megint késésbe vagyok. Kicsit meglepett az amit reggel láttam, de azt hiszem nekik most együtt kell lenniük és meg kell beszélniük a dolgokat. A telefonba a menedzser és Philip is megértő volt. Kicsit lassabban fogunk haladni mínusz egy énekes és mínusz egy producer nélkül, szóval mostantól valószínűleg csak ruháért megyek majd haza. Nem tudom miért, de izgalomba hoz, hogy újra így élhetek.
Tegnap nem is volt semmi baj Sang Hyunnal, bár Joongki egy kicsit aggaszt. Mi lehet a baja? Annyira furcsán viselkedik. Nincs időm tovább ezen gondolkozni, mert a számunkra fenntartott felvevő szoba ajtaja előtt állok.
-Jó reggelt! - lépek be.
-Jó reggelt! - mosolyog rám Sanghyun. Ne próbálkozz, nem fogok neked megbocsájtani. Figyelmen kívül hagyom őt.
-Jó reggelt Chaewon! - néz rám Philip. - Hogy van Taehyung? - kérdezi.
-Jól van, reggelre magához tért. Úgy tűnik nincs semmi komoly baja. - ...mert éppen már teperte le Dohee. Na jó, ezt nekik nem kell tudniuk. Leülök az asztalhoz amikor észreveszem, hogy a gyakornokunk velem szembe alussza az igazak álmát. - Ennek nincs hol aludnia!? - éppen hogy csak hallottam a saját hangomat, miközben kipakolom táskám tartalmát.
-Van hol aludnom, de ez kényelmesebb. - meglepetésemre megszólal a csukott szemmel fekvő fiú.
-Oh, nem is alszol! - nézek rá, de még mindig csukott szemmel fekszik tovább a papírhalmazon.
-Persze, hogy nem! - lassan kinyitja szemeit. Kócos haja és nyomott arca kisfiússá. Olyan mint egy esetlen kisfiú. - Mi történt Taehyunggal? - néz körül.
-Ha nem rohantál volna el, akkor tudnád. - nem tudom, miért mondom ezt neki, hiszen ő nem tehet semmiről. Miután csak egy értetlen pillantást kapok elmagyarázom a helyzetet. - Tegnap egy kisebb verekedésbe keveredett, így most nálam van Doheevel.
-Szóval tényleg bejön az a kis törpe? - már megint ez az ördögi pillantás. Legszívesebben kilógatnám egy panel tetejéről.
-Dohee első szerelme, te agyoniskolázott. - morcosan pakolászok és nem is figyelek oda értelmetlen megjegyzéseire.
-Jongki, talán be kéne ezt fejezned. Nem látod, hogy kellemetlen helyzetbe hozod ezzel Dohee-shit? - vonja felelősségre Sanghyun.
-Csak kötözködök vele. Miért? Nem tehetem meg? - kérdezi tőle ingerülten.
-Pontosan. Nem teheted meg! - válaszolja erőteljes hangon az idősebb.
-Fejezzétek be, koncentráljatok inkább a munkátokra. - Philip is közbeszól.
-Te maradj ki ebből, Philip. - inti le Sanghyun.
-Verekedni akar? - kérdezi viccelődve Joongki.
-Nem fogok lesüllyedni a szintedre. Csak maradj csöndbe és csináld a dolgodat. - fenyegetően méregetik egymást. Mi ütött beléjük? Mi ez a kakasviaskodás?
-Az én szintemre? Ne nevettessen. - felhorkant - Én magasan ön felett állok.
-Na jó, most fejezzétek be! - nem bírom tovább elviselni ahogy ezek vitatkoznak. - Mi van veletek? Min tudtatok összeveszni?
-Csak utálom az olyan embereket akik játszanak mások érzéseivel. - félelmetes tekintete megfagyasztja bennem a vért. Ki ez a fiú? Mit tett Sangchan, hogy ennyire haragszik rá? Várjunk, mi van ha ... Á, biztos nem! Honnan tudná mi történt köztünk!?
-Ezzel mit akarsz mondani? - Sangchan gyanakodva néz a fiatalabbra.
-Semmi olyat amit félre kéne érteni. Én utálom magát. - ez aztán a kijelentés. Már én se tudok mit mondani csak ülök a székemen és nézem, ahogy ezek megvívják saját kis csatájukat.
Csak hogy tudd én se kedvellek. - Sangchan elmosolyodik, nem tudom, hogy tud ilyen nyugodt maradni ilyen helyzetbe. Mint végszóra megjelenik a BTS is.
-Jó reggelt! - robban be a szobába Jungkook kezében 4 pohár kávéva. - Hoztam kévét! Ki kér? - mindenkinek oszt egyet mégmielőtt válaszolhatnánk. Megköszönöm neki de alig veszem le tekintetemet a két civakodóról akik még most is farkasszemet néznek egymással.
-PD-nim! - leül mellém a legfiatabb és megfogja a karomat. - PD-nim, hogy van Hyung? - bizonyára egész éjszaka aggódott érte. A szeme alatt sötét karikák jelzik, hogy sokáig fent lehetett tegnap este.
-Jól van, reggelre már magához tért. - próbálom megnyugtatni.
-Mennyire sérült? - még mindig a karomat szorítja.
-Az arcán vannak horzsolások, meg a kezén néhány véraláfutás. Semmi komoly. - a tényeket nem titkolhatom el. úgyis pár nap múlva meglátják.
-Hála az égnek! Azt hittem sokkal jobban megsérült. - végre elengedte a karomat, ami most a vörös több színében játszik. Úgy tűnik egy kicsit megnyugodott. Amikor körbenézek rájövök, hogy a tagok engem néznek. Szóval Jungkook volt az aki mindannyiuk helyett kérdezett. Milyen összetartó csapat!
-Elkezdhetjük a munkát? - szakítja félbe a pillanatot Philip.
-Igen - válaszolja kórusba mindenki.
-Kicsit átalakítottam a menetrendet Taehyung miatt. Tessék. - mindenkinek kiosztotta az ütemtervet. - Akkor kezdhetjük? - meg se várta míg válaszoljunk már fordult is a keverőpulthoz és álította be a felvételhez.
A délelőtt gyorsan eltelt, aztán a délután is. Valaki mindig hozott kávét vagy valami harapnivalót. Egész gyorsan este lett. Azon kapom magamat, hogy elbóbiskoltam miközben hallgattam az aznap felvett dalokat, még bele kell jönnöm ebbe az éjszakázásba. Olyan hajnali három körül én jöttem el utoljára a stúdióból. A reggeli vita után Sangchan és Joongki nem is szóltak egymáshoz. A fiúk azt találgatták, mi lehet ez a fagyos légkör, de végül csak elviccelték.
Lassan vánszorgok ki a parkolóba. Belenyúlok a táskámba, hogy elővegyem a sluszkulcsot, de bárhogy kutatok a feneketlen táskámba nem találom meg. Feladva, hogy a táskámba van nekidőlök az autónak. Ahogy benézek a hátsóülésre valami elképesztőt találok. Egy békésen szundikáló Joongkit. Ez meg mi? Talán nem is az én kocsim? Gyorsan ellenőrzöm a rendszámot. Ez az én autóm. Akkor lehet, hogy nem is a terembe hagytam a kulcsomat? Gondolok egyet és kinyitom a hátsóajtót. Nagy meglepetésemre kinyílik, vagyis ez a kis törpe ellopta a kulcsokat. Éppen elkiáltanám magamat, amikor elkezd mocorogni. Valamit mintha mondana, így közelebb hajolok hozzá.
-Chaewon... én szeretném... ha - mit akar ez a kis tolvaj? Olyan mintha nem is lenne magánál.
-Mit szeretnél? - kérdezem tőle halkan.
-Hogy csukd be azt a rohadt ajtót, mert kibaszott hideg van! - förmed rám.
-Hogy ... mi? -nézek rá értetlenül.
-Az ajtót... - továbbra se nyitja ki a szemeit, csak mocorog tovább.
-Te kis görcs! - ordítok rá - Mi a fenét keresel a kocsimba? - még mindig nem csinál semmit, csak alszik tovább. Előveszem a táskámból a flakon, -ami alig van a negyedéig- és egy gyors mozdulattal ráöntöm. Hirtelen felébred és felugrik, de ezzel csak azt éri el, hogy beveri a fejét, amire felszisszen.
-Héé, normális vagy? - förmed rám haragosan.
-Ezt én is kérdezhetném! Mit keresel a kocsimba? - szegezem neki a kérdést.
-Aludni akartam! Minek kellett leönteni? - egyik kezével a beütött részt fájlalja, másikkal a vizes arcát törölgeti.
-Miért nem a saját kocsidba alszol? Vagy mondjuk a lakásodba? - kérdezem tőle ingerülten. Talán valami sértőt mondhattam, mert lassan a földre szegezi tekintetét és kezeit az ölébe engedi.
-Nincs hova mennem. - mondja halkan.
-Biztos, hogy van. Ha nincs saját lakásod akkor menj a szüleidhez! Nem érdekel, csak szállj ki a kocsimból. - fáradtan nagyon bunkó és modortalan tudok lenni. Utálom amikor ilyen vagyok de most csak haza akarok menni és aludni néhány órát.
-Nincsenek szüleim. - hangja egyre rekedtebb, olyan mintha megpróbálna elnyomni magában valamit.
-Nincsenek? - előbbi indulataimat próbálom visszafogni, mert nem akarok összeveszni vele. Percek telnek el de nem erősíti meg. Körbenézek, veszek egy mély levegőt és becsukom az ajtót és beülök a volán mögé.
-Kösd be magad! - szólok a hátsóülésen térdelő fiúhoz.
-Tessék? Hova megyünk? - kérdezi rémülten.
-Hazaviszlek. Majd holnap elbeszélgetünk, de most fáradt vagyok és aludni akarok. A kanapé megfelel, ugye? - kérdezem tőle. El se tudom hinni, hogy csak úgy elviszem magamhoz a gyakornokunkat.
-Tökéletes! - arca felvidul, olyan mintha most kapott volna egy nagy doboz édességet. Teljesen más a kisugárzása mint eddig. Most annyira egyszerűnek tűnik.
Egymás mellett sétálunk fel a lakásomig.
-Noona, miért döntöttél úgy hogy hazahozol? - döbbenten nézek rá.
-Noona? - a felettese vagyok, nem a szomszédja.
-Igen, nem vagyunk a stúdióba úgyhogy hívhatlak így, ugye? - egy angyali mosolyt dob oda.
-Nem! Attól hogy most nem a munkahelyen vagyunk attól még idősebb vagyok nálad! - adom az egyértelmű választ.
-Kérlek! - teszi össze a kezét kérlelően. - Csak akkor foglak noonanak hívni ha ketten vagyunk, rendben? - kiskutya szemekkel néz rám. Be kell ismernem, hogy nagyon aranyos tud lenni, ha akar.
-Rendben. - adom be a derekamat - De csak akkor ha ketten vagyunk! - kötöm a lelkére.
-Oké, noona! - úgy ugrál mint egy kisgyerek. El se tudom hinni!
-Teljesen más vagy mint a stúdióba! - egy pillanatra megáll és arcáról eltűnik mindenfajta öröm.
-Persze! Mert olyankor ott van ő is! - tekintetében mintha haragot vélnék felismerni.
-Ki van ott? Talán... - ahogy végig gondolom, hogy kikkel dolgozunk egy pillanatra ledöbbenek. - Vagyis...
-Utálom Sanghyunt! - Mindig is utáltam.
-Honann ismered? - mintha csak elszállt volna minden fáradságom, nem tudok csak arra gondolni, hogy ez a fiú, aki most előttem áll milyen kapcsolatban van Sanghyunnal.
-Ő a bátyám. - mintha ezt neki is nehéz lett volna beismernie. A hangja eltorzult.
-Sanghyun a testvéred? - teljesen lesokkolt. Három évig jártam vele, de soha nem beszélt a családjáról.
-Igen, a féltestvérem, de gyűlölöm őt. - Ahogy a szemembe néz, annyira ijesztő de mégis késztetést érzek arra, hogy szorosan átöleljem és azt mondjam neki, hogy "Semmi baj! Minden rendbe lesz!" Mi bajom lehet? Biztos fáradt vagyok. Perzse! Csak ez lehet a magyarázat.
-Akarsz róla beszélni? - ajánlom fel neki nagylelkűen.
-Nem. - nem is néz rám csak a padlót fürkészi.
-Rendben, akkor menjünk be. Álmos vagyok. - kinyitom az ajtót majd halkan bemegyünk. Valami halk zaj szűrődik ki Dohee szobájából.
-Mi az, ilyen későn TV-t néznek? - kérdezem magamtól de mivel Joongki is ott van így biztosan azt hiszi tőle kérdeztem. Meg is érkezik költői kérdésemre.
-Vagy valami mást csinálnak. - már megint ez az ördögi vigyor. Mintha egy perce még esetlennek nézett volna ki.
-Ez csak a TV! - jön egy hang a konyha felől. - olyan váratlanul ér, hogy egy lépést hátra lépek. Ügyetlenségemhez hűen nekimegyek Joongkinek, aki így elesik.
-Joongki! - kiállt föl ijedségembe - Jól vagy? - aggódva térdelek le mellé.
-Persze, csak egy kicsit beütöttem a fejemet. - egy kicsit felszisszen, amikor odanyúl, de nem látok rajta vért.úgyhogy nagy baja nem történhetett.
Ahogy besegítem őt a konyhába leültetem és egy pohár vizet rakok elé. Lassan megissza. Nem tudom, hogy de elkezdünk beszélgetni. Pár perc múlva egy furcsa hang töri meg beszélgetésünket. Korog. Valakinek korog a hasa.
-Hahaha - nevetek fel halkan, mert a kis szerelmespárunk már elaludt - Ez te voltál?
-Úgy tűnik. Van valami kajád? - mintha csak otthon lenne odasétál a hűtőhöz és belenéz.
-Héé, nem nézhetsz be csak úgy más hűtőjébe! - kiálltok fel, majd Dohee ajtaja felé pillantok, remélem nem keltettem fel őket.
-Ooh, nincs semmi. - szomorúan csukja be a hűtőt. - Nonna, csinálsz valami kaját? - néz rám kiskutya szemekkel. Általában nem működnek nálam az efféle technikák de ő annyira más.
-Rendben. Valamit összedobok. - be kell ismernem én is megéheztem.
-Köszi! - mosolyog rám, olyan könnyedén mosolyog. - Én addig megmosakodok.
-Rendben. - bemegy a fürdőbe. Egész gyorsan végeztem is a késői vacsoránkkal. Amikor a fürdőszobához érek észreveszem, hogy nyitva az ajtó és Joongki nincs bent.
-Hol van? - kérdezem saját magamtól.
Megnézem újra a konyhát, majd az előszobát, de nem találom. Egy furcsa érzésem támad, ahogy a szobám félig nyitott ajtaja előtt állok. Lassan kinyitom az ajtót és bemegyek. Az ágyamon egy elnyújtott alak fekszik az oldalán. Közelebb lépek hozzá, épp felébreszteném, amikor észreveszem, hogy valamit magához szorít.
-Mi lehet az? - abba kéne hagynom a magammal való értekezést! Egy gyerekkori képem, ahol az apámmal vagyok. - Miért van ez nála? - próbálom tőle levenni a képet, de csak erősebben szorítja. Ekkor úgy döntök, hogy hagyom pihenni és megfordulok, hogy kimenjek. Hirtelen szorító fájdalmat érzek a csuklóm körül.
-Ne menj! - alszik. A szemei csukva vannak és másik kezével még mindig a képet szorítja. - Ne menj, Leila.
-Mégis honnan tudod? - az az érzés leírhatatlan. Félelem, kétely, döbbenet, értetlenség keveredése. Ki ez a fiú? Miért szólít ezen a néven?
-Leila, ne hagyj el! - arca eltorzul, olyan mintha valami rosszat álmodna. - Leila...
Miért hív azon a néven, amelyen apám is hívott?
2015. augusztus 25., kedd
5. fejezet
~Chaewon~
-Ebbe meg mi ütött? - nézek utána értetlenül. Beugrik valami - Esetleg, Dohee...
-Igen. Ő az aki összetörte Taehyung szívét. - igazolja gyanúmat Jin.
-Te ezt honnan tudod? Mi történt köztük? - el se tudom hinni, mit történt, hogy elromlott a kapcsolatuk?
-Taehyungot még jóval a BTS megalakulása előtt ismertem. Akkor ismertem meg amikor a Big Hithez jött gyakornoknak, elég jóba lettünk. Elmondta, hogy miért akar énekes lenni. - itt megállt.
-Miért akart az lenni? - kérdezem tőle egyre kíváncsibban.
-Azt mondta azért, mert a barátnője producer akar lenni és így sokáig együtt lehetnének. Nemsokkal ezután szakított a lánnyal és nem akart róla beszélni. Pár nap múlva kilépett. Felhívtam azt a lányt.
-Doheet? - kérdezem csak azért, hogy biztosan értsem.
-Igen. - vet rám egy pillantást, majd folytatja. - Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért szakítottak, azt válaszolta, hogy "Az én önzőségem miatt, elkövettem egy nagy hibát. Kérlek vigyázz rá, helyettem", majd letette. Nem mondtam el Taehyungnak.
-Az ő önzősége miatt? Mit tett az a lány? - kérdezi aggodalmasan Jungkook.
-Ezt én is csak nemrég tudtam meg. Taehyung részeg volt. Nem egyszerűen részeg, teljesen kiütötte magát, ilyenkor a múltról kezd el mesélni. Általában azt szokta elmesélni, hogyan kosaraztak a bátyjával vagy mennnyire szereti az anyja főztjét. Ezúttal viszont róla kezdett beszélni. Elmondta, hogy az első szerelme, megcsalta.
-Megcsalta? - mint valami papagáj mondtam jin után. El se tudom hinni ezt Doheeről, hogy ő megcsaljon valakit.
-Igen, ráadásul a Taehyung bátyjával. -
-A bátyjával? - mered az idősebbre Jungkook - Ez nagyon kegyetlen!
-Én nem hiszem el! Biztos, hogy nem ez történt! - állok fel a székből - Dohee, nem egy olyan lány!
-De megcsalta Hyungot! Te se tudhatsz róla mindent! - támad nekem a legfiatalabb. Lassan visszaülök a székembe.
-Igazad van, nem is olyan. - mosolyog rám Jin. Mi? Még nincs vége? Korábban is folytathatta volna! - Elmentem a bátyjához, hogy tőle is megkérdezzem, hogy mi történt.
-Mit mondott a bátyja? - egy picit megnyugodtam.
-Azt, hogy tényleg lefeküdt Doheevel. - nem hiszek a füleimnek! Tényleg megcsalta? Mindenki döbbenten ül. - De Doheenek nem volt választása.
-Ezt hogy érted? - megint kezd hatalmába keríteni az ideg.
-Bedrogozta. Elment a lánnyal egy bárba, majd az üdítőbe egy kis party-drogot kever aztán felvitte a lakásába. Gondolom azt nem kell elmagyaráznom, hogy mit csináltak.
-Szóval ez történt. Micsoda egy tuskó bátyja van. - jelenti ki idegesen a legfiatalabb.
-Dohee.. Dohee miért nem magyarázta el Taehyungnak, hogy mi történt. - kérdezem Jintől.
-Azt én se tudom. Ez minden információm. - megvonja a vállait. Eszembe jut, hogy az előbb elrohant Dohee. Mi van, ha nem fog neki hinni Taehyung? Segítenem kell neki! Én is elég viharosan távozok. A folyosón összefutok Philippel és Joongkivel. Mindketten utánunk kíálltanak valamit, de nem hallom, sőt nem is érdekel mit mondanak, most segítenem kell a legjobb barátomnak. Ahogy cikázok a folyosók között szembetalálkozok egy ismerős arccal.
-Dohee! - rohanok oda hozzá.
-Jól vagy? Hol van Taehyung? Talán a bátyjához ment? - néz rám felpuffadt szemekkel. Biztosan sirt. Kicsinálom azt a gyereket, ha bármi rosszat tett a barátommal.
-Chaewon! Te... honnan tudod... - nem tudom mit mondhatnék. Igazság szerint semmi jogom nem volt beleütni az orrom az ő múltjukba.
-Halottam mindent. Jin elmondta, hogy mi történt köztetek nyolc éve. - remélem megérti, hogy csak segíteni akarok neki.
-Értem - tekintetét a földre szegezi.
-Hol van Taehyung? - próbálom finoman kérdezni.
-Szerintem a bátyjához ment. Kérlek, állítsd meg! - megfogja a kezemet - Nem akarom, hogy bajba kerüljön! - könyörög neki. Megölelem.
-Sajnálom Dohee, de most nekik tisztázniuk kell a történteket. Mi most csak annyit tehetünk, hogy nyugodtan megvárjuk míg visszaér.
~Philip~
-Héé! Joongki! Állj meg! - utasítom de még le se lassíts. - Állj meg! - kiáltom el magam, mire hirtelen megáll.
-Miért? Maga talán nem találta undorítónak azt amit azok ketten csináltak? - förmed rám.
-Nekünk semmi közünk ahhoz, hogy Chaewon kivel mit csinál. - utálom ezt, de sajnos így van.
-De van! - kiálltja azonnal.
-Miért vagy dühös? - kérdezem tőle.
-Miért ne lennék? Mindketten tudjuk, hogy miért csinálta ezt! - hangja tele van haraggal.
-Ezt hogy érted? Mit miért csinált? - lehet, hogy fáradt vagyok de nem értem.
-Azért kezdett el flörtölni azzal a fiatal énekessel, hogy féltékennyé tegye Sang Hyunt. - válaszolja.
-Nem hiszem, hogy ez miatt tette volna. - próbálom megnyugtatni, de nem sikerül. - Az is lehet, hogy tényleg tetszik neki az a fiú.
-Biztos, hogy nem. Ezt ön is jól tudja! - miért kapja fel ennyire a vizet néhány szó miatt?
-Lehet, hogy te... - gondolkozok el, de nem kell befejeznem a kérdésemet, mert rögtön válaszol.
-Igen! Szerelmes vagyok Moon Chaewonba! - percekig nézem őt, de állja tekintetemet.
-Mióta? - töröm meg a csendet.
-Régóta. - válaszolja egyszerűen.
-Honnan ismered? - honnan ismerheti Chaewont?
-Innen-onnan. - kitér a kérdésem elől.
-Nem fogsz semmit se elárulni? - hagyok fel a találgatással.
-Nem. - megfordul és tovább megy. Azt hiszem majd később elbeszélgetek vele, de most vissza kell mennem.
~Chaewon~
-Philip! - szólok rá, amikor Doheevel belépünk a terembe. Mivel ő nem volt bent, így nem tudhatja mi volt az előbbi kis jelenet.
-Chaewon. - mérgesnek néz ki, de amint észreveszi a puffad szemű lányt azonnal ellágyul tekintete.
-Rendben, akkor azt hiszem, hogy mára fejezzük be! Holnapra pedig mindenki nyugodjon meg! - int mindenkinek aztán kisétál.
-Hát ez meg mi volt? - nézek utána elkerekedett szemekkel. - Még soha nem hagytunk abba felvételt.
-Fiúk, valaki szedje elő Taehyungot! - kiáltott fel Namjoon. - Jin! Hova ment megint? Mikor jön? - csak úgy bombázta szerencsétlent.
-Nem tudom! - szabadkozott.
-Na persze! Te vagy a legjobb haverja. Keresd meg! Addig nem kapsz enni! - azt hiszem a vezető most nagyon ideges.
-Nem tudom, hol van! - próbálja megint Jin de az idősebb nem is figyel rá.
-Seokjin! - hangomra mindenki abbahagyja a pakolást és rám szegezi tekintetét. - Hol lakik Taehyung bátyja? - kérdezem, mire Dohee rám néz, egy enyhe mosolyt hintek rá, majd újra az énekest figyelem.
-Gagnam-ba - kicsit össze van zavarodva, de lassan kinyögi az egész címet.
-Kösz! - nem foglalkozok a kérdésekkel amivel bombáznak a többiek csak felkapom a a holmiaimat, megfogom Dohee kezét és már rohanok is a parkolóba. Még jó, hogy reggel késésben voltam és autóval jöttem, így most gyorsabban eljuthatok a bátyjához.
-Dohee, találkozni akarsz velük, vagy elintézzem én? - szigorúan az utat figyelem.
-Hogy mi? Én.. én nem tudom mit kellene csinálnom, vagy mondanom. - még mindig nagyon össze van zavarodva.
-Akkor majd én elintézem. - ha kell mindkettőnek behúzok.
-Nem! - az előbbi zavartság eltűnt. - Majd én megoldom! -hangja sziklaszilárd.
-Biztos? - nézek rá kétségbeesetten.
-Igen! - az utat nézi. Tekintetében valami újat vélek felfedezni, olyat amit eddig még nem láttam tőle. Mire gondolhat most? Nincs időm tovább gondolkozni, mert megérkeztünk. Doheevel besétálunk az épületbe, majd beszállunk a liftbe.
-Szóval még minidig itt lakik - tekintete most a földet pásztázza.
-Már akkor is.... - nem hagyja, hogy befejezzem a kérdésemet.
-Igen, akkor is itt lakott. Utálom ezt a helyet. Azt hittem soha többé nem fogok idejönni. - kinyílt a lift ajtaja és mi kiszálltunk. Lassan odasétáltunk a folyosón, Dohee ment előre. Amikor az ajtóhoz értünk megláttam, hogy tárva-nyitva van. Odabentről csörömpölés hallatszott ki. Dohee berohant, én pedig utána. Nem kellett sokáig bolyongnunk az -első ránézésre hatalmasnak tűnő házban,- mert egy kisebb folyosóról egy nagy nyitott térbe értünk ahol a földön fetrengett Taehyung és pár méterrel arrább egy magas, 35 körüli férfi.
-Taehyung! - ordította barátnőm és gyorsan letérdelt a fiú mellé.
-Maga mégis mit csinál? - kérdezem az idegesítően vigyorgó fickót.
-Öcsikén, nem gondoltam volna, hogy a barátnőidre szoktad hagyni a piszkos munkát! - csak úgy köpködi a szavakat az öccsére, aki már Dohee karjaiban pihen, majd a lányra pillant. - O, te is itt vagy! - egy hatalmas kaján vigyor húzódik az arcára, amint ránéz Dohee kétségbeesett arcára. - Rég láttunk egymást! Remélem nem felejtetted el az ajándékot, amit aznap adtam! - mint valami őrült elkezd nevetni.
-Na jó, most már fogja be! - alig bírom türtőztetni magamat. Nagyon felidegesít ez a fickó. Hirtelen abbahagyja a kacagást és rám néz. Kicsit megtorpanok ahogy rám mereszti félelmetes, kéjenc szemeit, de nem fogok meghátrálni! Ki kell vinnem innen Taehyungot és Doheet.
-Most elvisszük Taehyungot. - kijelentésem után elindulok a földön lévőkért, de ugyanekkor elindul feléjük a férfi is. Kicsit gyorsítom lépteimet, de későn érek oda. Felemeli Taehyungot és behúz neki egyet. Dohee felsikolt és nekiront a férfinak de az ellöki őt, aki így beüti a fejét a dohányzóasztalba és a földre kerül.
-Hagyja abba! - rontok neki. Kicsit több sikerrel járok, mint barátnőm. Sikerül elérnem, hogy elengedje az öccsét. Taehyung azonnal a földre esik, az egész arca véres, sőt még a inge is! Mégis hányszor üthette meg ez a vedállat? - Engedjen el minket!
-Ugyan miért? Most mindketten megkapják a magukét! - teljesen elborult az agya. nem lehet vele értelmesen beszélni.
-Feljelentem magát bántalmazásért, ha nem hagyja, hogy most kisétáljunk! - kezdek kétségbeesni, mert nem tudom mit tudnék két eszméletlen emberrel tenni, de nem mutatom ki aggodalmamat.
-Tegye csak meg! Nem érdekel! - üvölti. Ekkor megpillantom, hogy Dohee lassan kezd magához térni, de ezt sajnos ő is észreveszi és lassan megfordul. Ne, valamit tennem kell!
-Miért csinálja ezt? - kiáltom el magam, hátha el tudom terelni a figyelmét.
-Miért csinálom? - látszólag sikerül, mert visszafordul felém.
-Igen. Miért csinálta azt Doheevel nyolc éve? Miért verte meg az öccsét most? - folytatom a kérdezősködést.
-Azért tettem, mert megérdemelték! Így jár az aki átver! - szemei egyre jobban elhomályosodnak.
-Mit tettek önnel? - Dohee! Siess térj magadhoz, nem tudom meddig bírom még fenntartani a figyelmét.
-Hátba döftek. Én figyelmeztettem az öcsémet, hogy nem lesz ez így jó, de ő nem hallgatott rám. Nem hallgatott rám és továbbra is... - hirtelen összeesett. Amikor észbe kapok Dohee áll előttem a kezében egy törött vázával.
-Gyorsan, menjünk! - szól barátnőm. Taehyunghoz rohanunk és felsegítjük, majd elhagyjuk a lakást.
*az autóban*
-Ugye nem lett semmi komoly baja? - Dohee rémülten fészkelődik nézi az ölében heverő fiút.
-Nem tudom, be kell vinnünk a kórházba. - higgadságot erőltetek magamra. Nem jó ha mindketten rémültek és idegesek vagyunk.
-Ne... ne vigyetek... a kórházba.. - nyög fel a kábult énekes.
-Dehogynem! Kórházba kell vinni és megvizsgálni, hogy nincs-e valami komoly bajod! - ordítom.
-Nem mehetek... a kórházba...- a visszapillantóból nézem, ahogy nehézkesen nyögi a szavakat. - Egy sztár vagyok. - enyhe mosollyal néz Doheere, majd folytatja - Nem mehetek egy kórházba... a sajtó... Ha a sajtó megtudja, az.... egy katasztrófa. - sajnos ebben igaza van, ha most bevisszük egy kórházba akkor a késő esti hírek már tele lesznek ezzel.
-Rendben. - adom be a derekamat. - Akkor hova vigyünk? A közös szállásra?
-Ne.. akkor a fiúk... - hangja egyre gyengébb.
-Rendben, akkor elviszlek hozzánk. Ott biztonságban leszel. - nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez, de jelenleg nem tudom máshova vinni.
Amikor megérkezünk én azonnal kiszállok és segítek Doheenek kiszedni a hátsóülésről Taehyungot. Doheevel közrefogjuk és így visszük be az épületbe. Szerintem a portárs mostantól azt fogja rólunk hinni, hogy valami bandával állunk kapcsolatba, remek!
-Gyorsan nyisd ki az ajtót, alig bírom tartani! - sürgetem barátnőmet, aki remegő kezekkel próbálja kinyitni a bejárati ajtót. Kattan a zár. Sietősen megyek az ajtón, de előtte még körbenézek, hogy nem követett-e valaki, vagy nem csináltak-e lesifotókat az összevert énekesről.
-Vigyük a szobámba! - ajánlja fel Dohee. Balra fordulok majd amikor a szobába érek együtt dőlök el Taehyunggal, bár én egész gyorsan felpattanok és felpakolom az ágyra lógó lábait. -Dohee, gyorsan hozd ide az elsősegély dobozt én addig hozok melegvizet és törölközőt. - adom ki az utasítást. Minél előbb le kell törölnünk a rászáradt vért, csak utána tudjuk meg, hogy hol és mennyire sérült. Ha komolyabban megsérült, akkor felhívom az orvosomat, hogy jöjjön ide. Ilyen gondolatokkal térek vissza a szobába, ahol kicsit meglepve veszem észre, hogy Dohee éppen vetkőzteti az eszméletlen Taehyungot. Ha éppen nem verték volna össze, akkor most elég félreérthető lenne ez a helyzet.
-Hozok neki valami tiszta holmit, te addig tisztisd meg a vértől, utána lekezeljük a sebeit. - leteszem az ágy mellé a lavort és átmegyek a szobámba. Ahogy elnéztem a fiú nagyon vékony, így úgy gondolom, hogy az egyik nagyobbacska melegítőm jó lesz rá. Amikor visszaérek a szobába Dohee remegő kezekkel, nagyon óvatosan törölgeti Taehyung arcát. Csendben odasétálok és leülök mellé.
-Add ide. - kiveszem a kezéből a törölközőt. Barátnőm még mindig nagyon aggódik a fiúért, így arra jutottam, hogy lehet, hogy én gyorsabban végzek ezzel a feladattal.
-Oké. - arrébb csúszik és helyet ad nekem. Óvatosan tisztítom meg a sebek körül. Minél több sebet veszek észre, annál jobban kezdek aggódni. Nem csak azért, mert egy sztár számára az arca a legfontosabb, hanem az miatt is, hogy mit tehetett vele az a félelmetes szörnyeteg, hogy ilyen sérülései lettek. Barátnőm le se vette tekintetét a fiúról.
~Dohee~
Az én hibám! Az egész miattam történt! Kérlek, Taehyung legyél jobban! Kérlek ne legyen semmi bajod! Nem tudom mit tegyek! Erősen szorítom a kezét, tekintetemet nem tudom levenni kék-lila arcáról. Chaewon óvatosan látja el a sebeit. Legszívesebben én magam csinálnám, de azzal lehet, hogy csak ártanék, mert érzem, ahogy remeg a kézem és nem tudok semmi másra gondolni csak arra, hogy semmi baja ne legyen Taehyungnak.
-Kész. - összerezzenek barátnőm hirtelen kijelentésétől.
-Köszönöm. -nézek rá, nem is tudom mit csináltam volna nélküle. Tudom, hogy ezt ő is tudja, és azt is tudom, hogy nem kell kimondanom ezeket a szavakat.
-Már csak pihenésre van szüksége. Ha holnap reggelig nem ébred fel kihívjuk hozzá az orvost, rendben. - csendben bólintok.
-Mellette maradsz? Ha gondolod átjöhetsz az én szob... - ajánlotta fel nagylelkűen
-Nem, itt maradok amíg fel nem ébred. - halványan mosolygok rá köszönetem jeléül.
-Rendben, akkor én lefekszek. Szólj ha bármire szükséged van.
-Rendben. - összeszedi a fel nem használt ködszereket és az ajtóból még egy aggó pillantást vet rám, majd halkan becsukja azt.
Mellette maradok amíg fel nem ébred. Mit tegyek holnap? Mi lesz ha a bátyja eljön a stúdióba? Mit tegyek? Taehyung, mit érezhet most irántam? Még szóba áll velem? Hasonló gondolatok közt, hajnali 2 körül nyomott el az álom.
~Chaewon~
-Hallo - egy mély hang szól bele a vonal másik felén.
-Namjoon? - kérdezem higgadtan.
-Igen, ki az? - hangja nyugodt.
-Moon Chaewono PD. Bocsáss meg, hogy ilyen későn zavarlak.
-Á, Jó estét! Semmi baj. Mi a baj? - amint rájön, hogy kivagyok illedelmesen kezd beszélni.
-Itt van nálunk Taehyung. nagyon rossz állapotban van.
-Mi? Mi történt vele? Jól van? - próbálja elfedni mennyire meg van ijedve.
-Egy kisebb verekedésbe keveredett a bátyjával. Most itt van nálunk. Lekezeltük a sebeit, de még nem tért magához. Most Dohee vigyáz rá.
-Értem. - hangosan felsóhajt, biztosan nagyon aggódott miatta.
-Lehet, hogy holnap nem tud majd bemenni a stúdióba és a sebei nem biztos, hogy begyógyúlnak a comebackre. - közlöm vele a tényeket, hogy fel tudjon készülni mindenre.
-Nem baj, csak legyen jobban! - vágj ra rá azonnal.
-Megadnád a medzsered számát? Neki is el kell mondanom.
-Nem szükséges, majd én elmondom neki. - mondja határozottan.
-Tudom mennyire ijesztő tud lenni a menedzseretek. Nyugodtan add csak meg a számát. Te nem tehetsz semmit arról, hogy ez történt Taehyunggal, én viszont igen. - közlöm vele érveimet.
-Én nem így látom. Én vagyok a csapat vezetője, így rám is tartozik minden tag baja. Arról pedig én is tehetek, hogy csak úgy elrohant a felvételről. Meg kellett volna állítanom. - elképesztő mennyire felelősségteljesen, pedig még alig 22 éves. Egyre jobban tisztelem Namjoont.
-Rendben. Akkor holnap közösen beszélünk vele, rendben? Így megfelel? - ez a legkevesebb amit megtehetek érte, hogy ne kapjon akkora szidást.
-Megfelel. Köszönöm. - tisztelettudóan elköszön majd bontja a vonalat.
-Ebbe meg mi ütött? - nézek utána értetlenül. Beugrik valami - Esetleg, Dohee...
-Igen. Ő az aki összetörte Taehyung szívét. - igazolja gyanúmat Jin.
-Te ezt honnan tudod? Mi történt köztük? - el se tudom hinni, mit történt, hogy elromlott a kapcsolatuk?
-Taehyungot még jóval a BTS megalakulása előtt ismertem. Akkor ismertem meg amikor a Big Hithez jött gyakornoknak, elég jóba lettünk. Elmondta, hogy miért akar énekes lenni. - itt megállt.
-Miért akart az lenni? - kérdezem tőle egyre kíváncsibban.
-Azt mondta azért, mert a barátnője producer akar lenni és így sokáig együtt lehetnének. Nemsokkal ezután szakított a lánnyal és nem akart róla beszélni. Pár nap múlva kilépett. Felhívtam azt a lányt.
-Doheet? - kérdezem csak azért, hogy biztosan értsem.
-Igen. - vet rám egy pillantást, majd folytatja. - Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért szakítottak, azt válaszolta, hogy "Az én önzőségem miatt, elkövettem egy nagy hibát. Kérlek vigyázz rá, helyettem", majd letette. Nem mondtam el Taehyungnak.
-Az ő önzősége miatt? Mit tett az a lány? - kérdezi aggodalmasan Jungkook.
-Ezt én is csak nemrég tudtam meg. Taehyung részeg volt. Nem egyszerűen részeg, teljesen kiütötte magát, ilyenkor a múltról kezd el mesélni. Általában azt szokta elmesélni, hogyan kosaraztak a bátyjával vagy mennnyire szereti az anyja főztjét. Ezúttal viszont róla kezdett beszélni. Elmondta, hogy az első szerelme, megcsalta.
-Megcsalta? - mint valami papagáj mondtam jin után. El se tudom hinni ezt Doheeről, hogy ő megcsaljon valakit.
-Igen, ráadásul a Taehyung bátyjával. -
-A bátyjával? - mered az idősebbre Jungkook - Ez nagyon kegyetlen!
-Én nem hiszem el! Biztos, hogy nem ez történt! - állok fel a székből - Dohee, nem egy olyan lány!
-De megcsalta Hyungot! Te se tudhatsz róla mindent! - támad nekem a legfiatalabb. Lassan visszaülök a székembe.
-Igazad van, nem is olyan. - mosolyog rám Jin. Mi? Még nincs vége? Korábban is folytathatta volna! - Elmentem a bátyjához, hogy tőle is megkérdezzem, hogy mi történt.
-Mit mondott a bátyja? - egy picit megnyugodtam.
-Azt, hogy tényleg lefeküdt Doheevel. - nem hiszek a füleimnek! Tényleg megcsalta? Mindenki döbbenten ül. - De Doheenek nem volt választása.
-Ezt hogy érted? - megint kezd hatalmába keríteni az ideg.
-Bedrogozta. Elment a lánnyal egy bárba, majd az üdítőbe egy kis party-drogot kever aztán felvitte a lakásába. Gondolom azt nem kell elmagyaráznom, hogy mit csináltak.
-Szóval ez történt. Micsoda egy tuskó bátyja van. - jelenti ki idegesen a legfiatalabb.
-Dohee.. Dohee miért nem magyarázta el Taehyungnak, hogy mi történt. - kérdezem Jintől.
-Azt én se tudom. Ez minden információm. - megvonja a vállait. Eszembe jut, hogy az előbb elrohant Dohee. Mi van, ha nem fog neki hinni Taehyung? Segítenem kell neki! Én is elég viharosan távozok. A folyosón összefutok Philippel és Joongkivel. Mindketten utánunk kíálltanak valamit, de nem hallom, sőt nem is érdekel mit mondanak, most segítenem kell a legjobb barátomnak. Ahogy cikázok a folyosók között szembetalálkozok egy ismerős arccal.
-Dohee! - rohanok oda hozzá.
-Jól vagy? Hol van Taehyung? Talán a bátyjához ment? - néz rám felpuffadt szemekkel. Biztosan sirt. Kicsinálom azt a gyereket, ha bármi rosszat tett a barátommal.
-Chaewon! Te... honnan tudod... - nem tudom mit mondhatnék. Igazság szerint semmi jogom nem volt beleütni az orrom az ő múltjukba.
-Halottam mindent. Jin elmondta, hogy mi történt köztetek nyolc éve. - remélem megérti, hogy csak segíteni akarok neki.
-Értem - tekintetét a földre szegezi.
-Hol van Taehyung? - próbálom finoman kérdezni.
-Szerintem a bátyjához ment. Kérlek, állítsd meg! - megfogja a kezemet - Nem akarom, hogy bajba kerüljön! - könyörög neki. Megölelem.
-Sajnálom Dohee, de most nekik tisztázniuk kell a történteket. Mi most csak annyit tehetünk, hogy nyugodtan megvárjuk míg visszaér.
~Philip~
-Héé! Joongki! Állj meg! - utasítom de még le se lassíts. - Állj meg! - kiáltom el magam, mire hirtelen megáll.
-Miért? Maga talán nem találta undorítónak azt amit azok ketten csináltak? - förmed rám.
-Nekünk semmi közünk ahhoz, hogy Chaewon kivel mit csinál. - utálom ezt, de sajnos így van.
-De van! - kiálltja azonnal.
-Miért vagy dühös? - kérdezem tőle.
-Miért ne lennék? Mindketten tudjuk, hogy miért csinálta ezt! - hangja tele van haraggal.
-Ezt hogy érted? Mit miért csinált? - lehet, hogy fáradt vagyok de nem értem.
-Azért kezdett el flörtölni azzal a fiatal énekessel, hogy féltékennyé tegye Sang Hyunt. - válaszolja.
-Nem hiszem, hogy ez miatt tette volna. - próbálom megnyugtatni, de nem sikerül. - Az is lehet, hogy tényleg tetszik neki az a fiú.
-Biztos, hogy nem. Ezt ön is jól tudja! - miért kapja fel ennyire a vizet néhány szó miatt?
-Lehet, hogy te... - gondolkozok el, de nem kell befejeznem a kérdésemet, mert rögtön válaszol.
-Igen! Szerelmes vagyok Moon Chaewonba! - percekig nézem őt, de állja tekintetemet.
-Mióta? - töröm meg a csendet.
-Régóta. - válaszolja egyszerűen.
-Honnan ismered? - honnan ismerheti Chaewont?
-Innen-onnan. - kitér a kérdésem elől.
-Nem fogsz semmit se elárulni? - hagyok fel a találgatással.
-Nem. - megfordul és tovább megy. Azt hiszem majd később elbeszélgetek vele, de most vissza kell mennem.
~Chaewon~
-Philip! - szólok rá, amikor Doheevel belépünk a terembe. Mivel ő nem volt bent, így nem tudhatja mi volt az előbbi kis jelenet.
-Chaewon. - mérgesnek néz ki, de amint észreveszi a puffad szemű lányt azonnal ellágyul tekintete.
-Rendben, akkor azt hiszem, hogy mára fejezzük be! Holnapra pedig mindenki nyugodjon meg! - int mindenkinek aztán kisétál.
-Hát ez meg mi volt? - nézek utána elkerekedett szemekkel. - Még soha nem hagytunk abba felvételt.
-Fiúk, valaki szedje elő Taehyungot! - kiáltott fel Namjoon. - Jin! Hova ment megint? Mikor jön? - csak úgy bombázta szerencsétlent.
-Nem tudom! - szabadkozott.
-Na persze! Te vagy a legjobb haverja. Keresd meg! Addig nem kapsz enni! - azt hiszem a vezető most nagyon ideges.
-Nem tudom, hol van! - próbálja megint Jin de az idősebb nem is figyel rá.
-Seokjin! - hangomra mindenki abbahagyja a pakolást és rám szegezi tekintetét. - Hol lakik Taehyung bátyja? - kérdezem, mire Dohee rám néz, egy enyhe mosolyt hintek rá, majd újra az énekest figyelem.
-Gagnam-ba - kicsit össze van zavarodva, de lassan kinyögi az egész címet.
-Kösz! - nem foglalkozok a kérdésekkel amivel bombáznak a többiek csak felkapom a a holmiaimat, megfogom Dohee kezét és már rohanok is a parkolóba. Még jó, hogy reggel késésben voltam és autóval jöttem, így most gyorsabban eljuthatok a bátyjához.
-Dohee, találkozni akarsz velük, vagy elintézzem én? - szigorúan az utat figyelem.
-Hogy mi? Én.. én nem tudom mit kellene csinálnom, vagy mondanom. - még mindig nagyon össze van zavarodva.
-Akkor majd én elintézem. - ha kell mindkettőnek behúzok.
-Nem! - az előbbi zavartság eltűnt. - Majd én megoldom! -hangja sziklaszilárd.
-Biztos? - nézek rá kétségbeesetten.
-Igen! - az utat nézi. Tekintetében valami újat vélek felfedezni, olyat amit eddig még nem láttam tőle. Mire gondolhat most? Nincs időm tovább gondolkozni, mert megérkeztünk. Doheevel besétálunk az épületbe, majd beszállunk a liftbe.
-Szóval még minidig itt lakik - tekintete most a földet pásztázza.
-Már akkor is.... - nem hagyja, hogy befejezzem a kérdésemet.
-Igen, akkor is itt lakott. Utálom ezt a helyet. Azt hittem soha többé nem fogok idejönni. - kinyílt a lift ajtaja és mi kiszálltunk. Lassan odasétáltunk a folyosón, Dohee ment előre. Amikor az ajtóhoz értünk megláttam, hogy tárva-nyitva van. Odabentről csörömpölés hallatszott ki. Dohee berohant, én pedig utána. Nem kellett sokáig bolyongnunk az -első ránézésre hatalmasnak tűnő házban,- mert egy kisebb folyosóról egy nagy nyitott térbe értünk ahol a földön fetrengett Taehyung és pár méterrel arrább egy magas, 35 körüli férfi.
-Taehyung! - ordította barátnőm és gyorsan letérdelt a fiú mellé.
-Maga mégis mit csinál? - kérdezem az idegesítően vigyorgó fickót.
-Öcsikén, nem gondoltam volna, hogy a barátnőidre szoktad hagyni a piszkos munkát! - csak úgy köpködi a szavakat az öccsére, aki már Dohee karjaiban pihen, majd a lányra pillant. - O, te is itt vagy! - egy hatalmas kaján vigyor húzódik az arcára, amint ránéz Dohee kétségbeesett arcára. - Rég láttunk egymást! Remélem nem felejtetted el az ajándékot, amit aznap adtam! - mint valami őrült elkezd nevetni.
-Na jó, most már fogja be! - alig bírom türtőztetni magamat. Nagyon felidegesít ez a fickó. Hirtelen abbahagyja a kacagást és rám néz. Kicsit megtorpanok ahogy rám mereszti félelmetes, kéjenc szemeit, de nem fogok meghátrálni! Ki kell vinnem innen Taehyungot és Doheet.
-Most elvisszük Taehyungot. - kijelentésem után elindulok a földön lévőkért, de ugyanekkor elindul feléjük a férfi is. Kicsit gyorsítom lépteimet, de későn érek oda. Felemeli Taehyungot és behúz neki egyet. Dohee felsikolt és nekiront a férfinak de az ellöki őt, aki így beüti a fejét a dohányzóasztalba és a földre kerül.
-Hagyja abba! - rontok neki. Kicsit több sikerrel járok, mint barátnőm. Sikerül elérnem, hogy elengedje az öccsét. Taehyung azonnal a földre esik, az egész arca véres, sőt még a inge is! Mégis hányszor üthette meg ez a vedállat? - Engedjen el minket!
-Ugyan miért? Most mindketten megkapják a magukét! - teljesen elborult az agya. nem lehet vele értelmesen beszélni.
-Feljelentem magát bántalmazásért, ha nem hagyja, hogy most kisétáljunk! - kezdek kétségbeesni, mert nem tudom mit tudnék két eszméletlen emberrel tenni, de nem mutatom ki aggodalmamat.
-Tegye csak meg! Nem érdekel! - üvölti. Ekkor megpillantom, hogy Dohee lassan kezd magához térni, de ezt sajnos ő is észreveszi és lassan megfordul. Ne, valamit tennem kell!
-Miért csinálja ezt? - kiáltom el magam, hátha el tudom terelni a figyelmét.
-Miért csinálom? - látszólag sikerül, mert visszafordul felém.
-Igen. Miért csinálta azt Doheevel nyolc éve? Miért verte meg az öccsét most? - folytatom a kérdezősködést.
-Azért tettem, mert megérdemelték! Így jár az aki átver! - szemei egyre jobban elhomályosodnak.
-Mit tettek önnel? - Dohee! Siess térj magadhoz, nem tudom meddig bírom még fenntartani a figyelmét.
-Hátba döftek. Én figyelmeztettem az öcsémet, hogy nem lesz ez így jó, de ő nem hallgatott rám. Nem hallgatott rám és továbbra is... - hirtelen összeesett. Amikor észbe kapok Dohee áll előttem a kezében egy törött vázával.
-Gyorsan, menjünk! - szól barátnőm. Taehyunghoz rohanunk és felsegítjük, majd elhagyjuk a lakást.
*az autóban*
-Ugye nem lett semmi komoly baja? - Dohee rémülten fészkelődik nézi az ölében heverő fiút.
-Nem tudom, be kell vinnünk a kórházba. - higgadságot erőltetek magamra. Nem jó ha mindketten rémültek és idegesek vagyunk.
-Ne... ne vigyetek... a kórházba.. - nyög fel a kábult énekes.
-Dehogynem! Kórházba kell vinni és megvizsgálni, hogy nincs-e valami komoly bajod! - ordítom.
-Nem mehetek... a kórházba...- a visszapillantóból nézem, ahogy nehézkesen nyögi a szavakat. - Egy sztár vagyok. - enyhe mosollyal néz Doheere, majd folytatja - Nem mehetek egy kórházba... a sajtó... Ha a sajtó megtudja, az.... egy katasztrófa. - sajnos ebben igaza van, ha most bevisszük egy kórházba akkor a késő esti hírek már tele lesznek ezzel.
-Rendben. - adom be a derekamat. - Akkor hova vigyünk? A közös szállásra?
-Ne.. akkor a fiúk... - hangja egyre gyengébb.
-Rendben, akkor elviszlek hozzánk. Ott biztonságban leszel. - nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez, de jelenleg nem tudom máshova vinni.
Amikor megérkezünk én azonnal kiszállok és segítek Doheenek kiszedni a hátsóülésről Taehyungot. Doheevel közrefogjuk és így visszük be az épületbe. Szerintem a portárs mostantól azt fogja rólunk hinni, hogy valami bandával állunk kapcsolatba, remek!
-Gyorsan nyisd ki az ajtót, alig bírom tartani! - sürgetem barátnőmet, aki remegő kezekkel próbálja kinyitni a bejárati ajtót. Kattan a zár. Sietősen megyek az ajtón, de előtte még körbenézek, hogy nem követett-e valaki, vagy nem csináltak-e lesifotókat az összevert énekesről.
-Vigyük a szobámba! - ajánlja fel Dohee. Balra fordulok majd amikor a szobába érek együtt dőlök el Taehyunggal, bár én egész gyorsan felpattanok és felpakolom az ágyra lógó lábait. -Dohee, gyorsan hozd ide az elsősegély dobozt én addig hozok melegvizet és törölközőt. - adom ki az utasítást. Minél előbb le kell törölnünk a rászáradt vért, csak utána tudjuk meg, hogy hol és mennyire sérült. Ha komolyabban megsérült, akkor felhívom az orvosomat, hogy jöjjön ide. Ilyen gondolatokkal térek vissza a szobába, ahol kicsit meglepve veszem észre, hogy Dohee éppen vetkőzteti az eszméletlen Taehyungot. Ha éppen nem verték volna össze, akkor most elég félreérthető lenne ez a helyzet.
-Hozok neki valami tiszta holmit, te addig tisztisd meg a vértől, utána lekezeljük a sebeit. - leteszem az ágy mellé a lavort és átmegyek a szobámba. Ahogy elnéztem a fiú nagyon vékony, így úgy gondolom, hogy az egyik nagyobbacska melegítőm jó lesz rá. Amikor visszaérek a szobába Dohee remegő kezekkel, nagyon óvatosan törölgeti Taehyung arcát. Csendben odasétálok és leülök mellé.
-Add ide. - kiveszem a kezéből a törölközőt. Barátnőm még mindig nagyon aggódik a fiúért, így arra jutottam, hogy lehet, hogy én gyorsabban végzek ezzel a feladattal.
-Oké. - arrébb csúszik és helyet ad nekem. Óvatosan tisztítom meg a sebek körül. Minél több sebet veszek észre, annál jobban kezdek aggódni. Nem csak azért, mert egy sztár számára az arca a legfontosabb, hanem az miatt is, hogy mit tehetett vele az a félelmetes szörnyeteg, hogy ilyen sérülései lettek. Barátnőm le se vette tekintetét a fiúról.
~Dohee~
Az én hibám! Az egész miattam történt! Kérlek, Taehyung legyél jobban! Kérlek ne legyen semmi bajod! Nem tudom mit tegyek! Erősen szorítom a kezét, tekintetemet nem tudom levenni kék-lila arcáról. Chaewon óvatosan látja el a sebeit. Legszívesebben én magam csinálnám, de azzal lehet, hogy csak ártanék, mert érzem, ahogy remeg a kézem és nem tudok semmi másra gondolni csak arra, hogy semmi baja ne legyen Taehyungnak.
-Kész. - összerezzenek barátnőm hirtelen kijelentésétől.
-Köszönöm. -nézek rá, nem is tudom mit csináltam volna nélküle. Tudom, hogy ezt ő is tudja, és azt is tudom, hogy nem kell kimondanom ezeket a szavakat.
-Már csak pihenésre van szüksége. Ha holnap reggelig nem ébred fel kihívjuk hozzá az orvost, rendben. - csendben bólintok.
-Mellette maradsz? Ha gondolod átjöhetsz az én szob... - ajánlotta fel nagylelkűen
-Nem, itt maradok amíg fel nem ébred. - halványan mosolygok rá köszönetem jeléül.
-Rendben, akkor én lefekszek. Szólj ha bármire szükséged van.
-Rendben. - összeszedi a fel nem használt ködszereket és az ajtóból még egy aggó pillantást vet rám, majd halkan becsukja azt.
Mellette maradok amíg fel nem ébred. Mit tegyek holnap? Mi lesz ha a bátyja eljön a stúdióba? Mit tegyek? Taehyung, mit érezhet most irántam? Még szóba áll velem? Hasonló gondolatok közt, hajnali 2 körül nyomott el az álom.
~Chaewon~
-Hallo - egy mély hang szól bele a vonal másik felén.
-Namjoon? - kérdezem higgadtan.
-Igen, ki az? - hangja nyugodt.
-Moon Chaewono PD. Bocsáss meg, hogy ilyen későn zavarlak.
-Á, Jó estét! Semmi baj. Mi a baj? - amint rájön, hogy kivagyok illedelmesen kezd beszélni.
-Itt van nálunk Taehyung. nagyon rossz állapotban van.
-Mi? Mi történt vele? Jól van? - próbálja elfedni mennyire meg van ijedve.
-Egy kisebb verekedésbe keveredett a bátyjával. Most itt van nálunk. Lekezeltük a sebeit, de még nem tért magához. Most Dohee vigyáz rá.
-Értem. - hangosan felsóhajt, biztosan nagyon aggódott miatta.
-Lehet, hogy holnap nem tud majd bemenni a stúdióba és a sebei nem biztos, hogy begyógyúlnak a comebackre. - közlöm vele a tényeket, hogy fel tudjon készülni mindenre.
-Nem baj, csak legyen jobban! - vágj ra rá azonnal.
-Megadnád a medzsered számát? Neki is el kell mondanom.
-Nem szükséges, majd én elmondom neki. - mondja határozottan.
-Tudom mennyire ijesztő tud lenni a menedzseretek. Nyugodtan add csak meg a számát. Te nem tehetsz semmit arról, hogy ez történt Taehyunggal, én viszont igen. - közlöm vele érveimet.
-Én nem így látom. Én vagyok a csapat vezetője, így rám is tartozik minden tag baja. Arról pedig én is tehetek, hogy csak úgy elrohant a felvételről. Meg kellett volna állítanom. - elképesztő mennyire felelősségteljesen, pedig még alig 22 éves. Egyre jobban tisztelem Namjoont.
-Rendben. Akkor holnap közösen beszélünk vele, rendben? Így megfelel? - ez a legkevesebb amit megtehetek érte, hogy ne kapjon akkora szidást.
-Megfelel. Köszönöm. - tisztelettudóan elköszön majd bontja a vonalat.
2015. augusztus 22., szombat
4. fejezet
~Dohee~
-Milyen projecten dolgoztok most? - kérdezi Chaewon. Jó végre újra it látni.
-Jelenleg egy fiúbandával dolgozunk. - válaszolja unottan Philip. Még nekem is új, hiszen eddig gyakornokokkal voltam.
-Melyikkel? - kérdezi barátnőm. Remélem valami helyes bandával.
-BTS. - válaszolja nyugodtan Joongki.
-Mi? - nézek rá nagy szemekkel, nem tudom elhinni. Abban a csapatba debütált ő is. Nem már biztosan nem emlékszik rám! Hogy is emlékezhetne, annak már 8 éve.
*Megérkezik a BTS*
-Üdvözöllek titeket! Lee Philip vagyok, örvendek a találkozásnak! - enyhén meghajol, majd bemutat minket a fiúknak, aztán ők is egyesével bemutatkoznak.
Ő mutatkozik be utoljára, miután meghajol rám néz, mélyen a szemembe, de gyorsan elfordítja tekintetét. Lehet, hogy nem bocsájtott még meg?
-------
-Szereted a pizzát? - kérdezi Taehyunt Chaewon.
-Igen, szeretem. - nagyon gyorsan rávágja a választ. Hú, teljesen megváltozott középiskola óta.
-Melyik a kedvenced? - próbálkozik Chaewon, de olyan furcsán néz rá Taehyung.
-Mindegyiket szeretem. - csak én gondolom úgy, hogy erőteljesebben mondta az utolsó szót?
-Mit szeretsz még? Mi a kedvenc ételed? - miért kérdez ennyit a kajáról?
-A kedvencem a forrócsoki. A forrócsokit szeretem a legjobban. - a mondat végen egy enyhe mosolyra húzódott a szája. Itt a vége tudom mit csinál. Haewon elpirul de azzal próbálja leplezni, hogy a telefonját nézegeti. Istenem, mindig ezt csinálja. Épp felkiáltanék, amikor Joongki megszólal
-Ennyitől elpirulsz? - fintorog Joongki. - Most komolyan, már a kisfiúk is bejönnek? - Már megint arról beszél az a kis nagyképű, amiről én nem tudok. D várjunk mi van...
-Baj ha egy ilyen szép hölgynek bókolok? - Taehyung, mint valami úriember azonnal szembeszáll Joongkivel.
-Ooh a hős gavallér! - grimaszol az énekesre. - Elhányom magam - felállt és elhagyta a szobát.
-Bocsássatok meg neki, kicsit faragatlan - kér bocsánatot Philip. Mégis mi ez a viselkedés kettejük között?
-Taehyung, beszélhetnénk odakint? - A csapat vezetője, Namjoon feláll az asztaltól és keményen néz a fiatalabbra. Mit akarhat tőle a leader?
-Persze. - Taehyung is feláll és kisétálnak a szobából. Megint ez a kellemetlen érzés. Egész nap nem hagyott nyugodni.
-Mégis mi a fene folyik itt? - értetlenül kérdez rá a dolgokra barátnőm.
-Taehyung már megint kezdi. - Jin hideg és érzelemmentes tekintete Chaewonra szegeződik. Percekeig farkasszemet néznek egymással, majd nem bírom tovább és rákérdezek
-Mi az, hogy "már megint kezdi"? - kérdezem értetlenül. A többi tag mindent csinál, csakhogy ne kelljen válaszolniuk. - Héé, válaszoljatok, ha kérdeznek! - kezdek ingerült lenni.
-Csak ágyba akarja vinni a PD-nimet. - Jin arcán kajánul vigyorok Chaewonra.
-Hogy mi? Te most ko.... - folytatná de valaki félbeszakítja.
-Azt hiszem valami félreértés történhetett. - jelenti ki nyugodt hangon Sanghyun. Ő miért keveredik ebbe bele?
-Sajnálom, de Sanghyun PD-nim, nincs igaza. Taehyung csak tárgyakként kezeli a nőket, semmi több. Csak egy trófea akikkel eldicsekedhet. - fejti ki Jin. A gondolataim csak úgy cikáznak. Miért csinálja ezt? Miért pont Chaewon?
-Sokszor próbáltunk már vele beszélni erről, de eddig nem sikerült jobb belátásra térítenünk. - mondja sajnálkozva a Jongkook.
-Értem, de miért ilyen? - kérdezi barátnőm. Elképesztő milyen lélekereje van.
-Ezt hogy érti? - néz rá a legfiatalabb bambán.
-Jók a megérzései PD-nim. - Jin egyenesen Chaewonra figyel. - Taehyungot átvágta egy lány még a középiskolába és azóta nem bízik meg a nőkben. - Mi? Középiskolába? Akkor lehet, hogy? Miattam? Ezért Chae Won?
-Héé, erről mi miért nem tudtunk? - kérdezi Hoseok. - Te miért tudod? Taehyng mondta ezt neked?
-Nem. Taehyung nem beszél erről. - mondja hűvösen Jin.
-Akkor mégis kitől tudod mindezt? - kapcsolódik a beszélgetésbe Jungkook
-A lánytól. Attól a lánytól, aki összetörte Taehyung szivét. - nem értem miért, de Chaewont mustrálja, pedig ha tudja, mi történt akkor azt is tudnia kell, hogy nem ő tette ilyenné Taehyungot.
-Ki az a lány? - kérdezem idegesen.
-Dohee, mi a baj? Idegesnek tűnsz? - kérdezi tőle aggodalmasan de nem válaszolok és tovább mérlegelem Jint.
-Ki az a lány? - felteszem még egyszer ezt a kérdést, de érzem ahogy a hangom remeg.
-Itt van. - mondja, ahogyan tovább állja tekintetemet.
-Mi? - kérdezek vissza, miért nem válaszol pontosan?
-Mármint a teremben? - Chaewon próbálja kideríteni, hogy mi folyik itt.
-Te... te voltál? Te voltál az? - szemeim kezdenek benedvesedni. Néhány másodpercig tudok csak a helyemen ülni, aztán felállok és a lehető leggyorsabban elhagyom a termet.
Meg kell találnom. Tisztáznom kell az akkor történteket. Ha miattam lett ilyen akkor el kell neki mondanom az igazságot, rólam és az öccséről.
A folyosón rohanok, hogy megtaláljam, majd egy ismerős arc jön velem szembe.
-Namjoon! Hol van Taehyung? - kérdezem lihegve, alig kapok levegőt.
-Dohee! Felment a tetőre. Azt mondta levegőzn... - meg se várom, hogy befejezze a mondatot, elrohanok mellette. Lélekszakadva rohanok a tetőre. Amikor felérek, egy magas, vékony alak rajzolódik ki a naplementében. A sárgás nap, egy gyönyörű keretet ad arcának, amely lassan felém fordul.
-Te meg mit keresel itt? Menj vissza! - hangja a leghidegebb télnél is fagyosabb. Tudom, nem is számíthattam másra.
-Beszélnünk kell! - jelentem ki, még mindig levegő után kapkodva.
-Nekünk nincs már miért beszélnünk. Ezt már elmondtam. - hangja tele van haraggal. Erőteljes lépésekkel közeledik az ajtó felé. Nagy levegőt veszek.
-Hét nyolc, hazudtam neked. - amikor megbizonyosodok arról, hogy nem hallom a lépéseket megfordulok. Háttal áll nekem, keze ökölbe szorítva. Nem fordul meg, így úgy döntök, hogy ha kell akkor így fogom neki elmondani. Ha nem akar nem kell rám nézni, csak hallgasson végig.
-Akkor, nyolc évvel ezelőtt, egy hatalmas nagy hibát követtem el. - fejemet lehajtom, mert fáj az igazság. - Aznap este elmentem az bátyáddal egy bárba. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Szomorú voltam a szüleim halála miatt, te is akkor vesztél össze velem és nem volt senki más akivel beszélhettem volna, így engedtem a bátyádnak és elmentem vele egy bárba. Tudom, hogy nagy hibát követtem el akkor, hozzád kellett volna mennem.
-Igen, de helyette te inkább a bátyámat választottad. - lassan megfordult és a szemébe csak úgy égett a harag és a gyűlölet. - Azóta is együtt vagytok? Vagy csak egy kis kaland volt? Remélted, hogy nem jövök majd rá, ugye?
-Kérlek, hallgass végig, én próbá... - nem tudtam befejezni, mert hirtelen a szavamba vágott.
-Nem. Többé nem hallgatlak meg! Egyszer már adtam neked egy esélyt, de akkor azt mondtad, hogy mingig is a bátyámat szeretted és csak ezért voltál velem kedves. - szemei könnyesek letteek, ahogy egyre jobban felemelte a hangját.
-Az mind hazugság volt! Nem tudtam, hogy mit tegyek és azt hittem, így majd könnyebben elfelejtesz. - érzem, ahogy forró könnyeim végigfolynak hideg arcomon.
-Könnyebben? Meg vagy te húzatva? Te voltál az első szerelmem! - ordította arcomba, de szerintem az utolsó mondatán ő is nagyon meglepődött, mert most zavartan nézi a földet.
-Kérlek, had magyarázzam el, hogy mi történt! - kérem meg még egyszer. hátha már lenyugodott egy kicsit.
-Nem! Nem érdekelnek a kifogásaid! - ezzel megfordul és elrohan, de mielőtt a lépcsőhöz érne elkiáltom magamat.
-Bedrogozott! - az igazság nagyon fáj, hiszen azon az estén a bátyja valami olyat vett el tőlem, amit nem kellett volna.
-Mi? - már ő se tudja visszatartani könnyeit. -Mit mondtál? - döbbent kérdezi meg tőlem újra.
-A bárvan valamit belekevert az italomba, aztán felvitt a lakására és akkor... - nem bírom tovább és a földre rogyok a rossz emlékektől - akkor.... ő engem... ő engem - nem tudom kimondani, egyre jobban zokogni kezdek és nem tudom abbahagyni. Régen volt már, hogy belegondoltam, hogy mi történt akkor.
-Mit tett a bátyám? - halottam, távolról hallottam Taehyung lépteit, ahogy egyre közelebb ért hozzám. - Szóval azon az estén nem önszántadból mentél el a bátyámhoz? - kérdezi értetlenül.
-Nem, én szerettelek, de miután felébredtem és rájöttem, hogy mi történt már nem voltam képes a szemedbe nézni. - ahogy most se vagyok rá képes, így csak a földet bámulom magam előtt.
-Akkor nem szeretted a bátyámat, igaz? - szépen lassan de mindent megért. Hála az égnek! Többé nem kell titkolóznom előtte. - Miért nem mondtad el eddig?
-Mert nem mertem a szemedbe nézni - egy pillantást vetek rá, de gyorsan elkapom a tekintetemet róla
-De nem tettél semmi rosszat, hiszen a bátyám... - azt hiszem most tudatosulhatott benne, hogy mit tett a bátyja - ...tette. - nem mondott semmi mást csak elrohant.
-Taehyung! Taehyung, hová mész? - kiállt utána, már amennyire tudok. Amikor már biztosra veszem, hogy elment összeszedem magamat és feltápászkodok a földről, majd lassan lesétálok a lépcsőn.
Hova mehetett? Ugye nem csinál semmi hülyeséget? Ajj, a fenébe, a felvevőszobába hagytam a telefonomat. Remélem, hogy csak oda rohant. Remélem nem a bátyához... Nem! Oda biztosan nem ment. Azóta nem is beszéltek egymással.
-Milyen projecten dolgoztok most? - kérdezi Chaewon. Jó végre újra it látni.
-Jelenleg egy fiúbandával dolgozunk. - válaszolja unottan Philip. Még nekem is új, hiszen eddig gyakornokokkal voltam.
-Melyikkel? - kérdezi barátnőm. Remélem valami helyes bandával.
-BTS. - válaszolja nyugodtan Joongki.
-Mi? - nézek rá nagy szemekkel, nem tudom elhinni. Abban a csapatba debütált ő is. Nem már biztosan nem emlékszik rám! Hogy is emlékezhetne, annak már 8 éve.
*Megérkezik a BTS*
-Üdvözöllek titeket! Lee Philip vagyok, örvendek a találkozásnak! - enyhén meghajol, majd bemutat minket a fiúknak, aztán ők is egyesével bemutatkoznak.
Ő mutatkozik be utoljára, miután meghajol rám néz, mélyen a szemembe, de gyorsan elfordítja tekintetét. Lehet, hogy nem bocsájtott még meg?
-------
-Szereted a pizzát? - kérdezi Taehyunt Chaewon.
-Igen, szeretem. - nagyon gyorsan rávágja a választ. Hú, teljesen megváltozott középiskola óta.
-Melyik a kedvenced? - próbálkozik Chaewon, de olyan furcsán néz rá Taehyung.
-Mindegyiket szeretem. - csak én gondolom úgy, hogy erőteljesebben mondta az utolsó szót?
-Mit szeretsz még? Mi a kedvenc ételed? - miért kérdez ennyit a kajáról?
-A kedvencem a forrócsoki. A forrócsokit szeretem a legjobban. - a mondat végen egy enyhe mosolyra húzódott a szája. Itt a vége tudom mit csinál. Haewon elpirul de azzal próbálja leplezni, hogy a telefonját nézegeti. Istenem, mindig ezt csinálja. Épp felkiáltanék, amikor Joongki megszólal
-Ennyitől elpirulsz? - fintorog Joongki. - Most komolyan, már a kisfiúk is bejönnek? - Már megint arról beszél az a kis nagyképű, amiről én nem tudok. D várjunk mi van...
-Baj ha egy ilyen szép hölgynek bókolok? - Taehyung, mint valami úriember azonnal szembeszáll Joongkivel.
-Ooh a hős gavallér! - grimaszol az énekesre. - Elhányom magam - felállt és elhagyta a szobát.
-Bocsássatok meg neki, kicsit faragatlan - kér bocsánatot Philip. Mégis mi ez a viselkedés kettejük között?
-Taehyung, beszélhetnénk odakint? - A csapat vezetője, Namjoon feláll az asztaltól és keményen néz a fiatalabbra. Mit akarhat tőle a leader?
-Persze. - Taehyung is feláll és kisétálnak a szobából. Megint ez a kellemetlen érzés. Egész nap nem hagyott nyugodni.
-Mégis mi a fene folyik itt? - értetlenül kérdez rá a dolgokra barátnőm.
-Taehyung már megint kezdi. - Jin hideg és érzelemmentes tekintete Chaewonra szegeződik. Percekeig farkasszemet néznek egymással, majd nem bírom tovább és rákérdezek
-Mi az, hogy "már megint kezdi"? - kérdezem értetlenül. A többi tag mindent csinál, csakhogy ne kelljen válaszolniuk. - Héé, válaszoljatok, ha kérdeznek! - kezdek ingerült lenni.
-Csak ágyba akarja vinni a PD-nimet. - Jin arcán kajánul vigyorok Chaewonra.
-Hogy mi? Te most ko.... - folytatná de valaki félbeszakítja.
-Azt hiszem valami félreértés történhetett. - jelenti ki nyugodt hangon Sanghyun. Ő miért keveredik ebbe bele?
-Sajnálom, de Sanghyun PD-nim, nincs igaza. Taehyung csak tárgyakként kezeli a nőket, semmi több. Csak egy trófea akikkel eldicsekedhet. - fejti ki Jin. A gondolataim csak úgy cikáznak. Miért csinálja ezt? Miért pont Chaewon?
-Sokszor próbáltunk már vele beszélni erről, de eddig nem sikerült jobb belátásra térítenünk. - mondja sajnálkozva a Jongkook.
-Értem, de miért ilyen? - kérdezi barátnőm. Elképesztő milyen lélekereje van.
-Ezt hogy érti? - néz rá a legfiatalabb bambán.
-Jók a megérzései PD-nim. - Jin egyenesen Chaewonra figyel. - Taehyungot átvágta egy lány még a középiskolába és azóta nem bízik meg a nőkben. - Mi? Középiskolába? Akkor lehet, hogy? Miattam? Ezért Chae Won?
-Héé, erről mi miért nem tudtunk? - kérdezi Hoseok. - Te miért tudod? Taehyng mondta ezt neked?
-Nem. Taehyung nem beszél erről. - mondja hűvösen Jin.
-Akkor mégis kitől tudod mindezt? - kapcsolódik a beszélgetésbe Jungkook
-A lánytól. Attól a lánytól, aki összetörte Taehyung szivét. - nem értem miért, de Chaewont mustrálja, pedig ha tudja, mi történt akkor azt is tudnia kell, hogy nem ő tette ilyenné Taehyungot.
-Ki az a lány? - kérdezem idegesen.
-Dohee, mi a baj? Idegesnek tűnsz? - kérdezi tőle aggodalmasan de nem válaszolok és tovább mérlegelem Jint.
-Ki az a lány? - felteszem még egyszer ezt a kérdést, de érzem ahogy a hangom remeg.
-Itt van. - mondja, ahogyan tovább állja tekintetemet.
-Mi? - kérdezek vissza, miért nem válaszol pontosan?
-Mármint a teremben? - Chaewon próbálja kideríteni, hogy mi folyik itt.
-Te... te voltál? Te voltál az? - szemeim kezdenek benedvesedni. Néhány másodpercig tudok csak a helyemen ülni, aztán felállok és a lehető leggyorsabban elhagyom a termet.
Meg kell találnom. Tisztáznom kell az akkor történteket. Ha miattam lett ilyen akkor el kell neki mondanom az igazságot, rólam és az öccséről.
A folyosón rohanok, hogy megtaláljam, majd egy ismerős arc jön velem szembe.
-Namjoon! Hol van Taehyung? - kérdezem lihegve, alig kapok levegőt.
-Dohee! Felment a tetőre. Azt mondta levegőzn... - meg se várom, hogy befejezze a mondatot, elrohanok mellette. Lélekszakadva rohanok a tetőre. Amikor felérek, egy magas, vékony alak rajzolódik ki a naplementében. A sárgás nap, egy gyönyörű keretet ad arcának, amely lassan felém fordul.
-Te meg mit keresel itt? Menj vissza! - hangja a leghidegebb télnél is fagyosabb. Tudom, nem is számíthattam másra.
-Beszélnünk kell! - jelentem ki, még mindig levegő után kapkodva.
-Nekünk nincs már miért beszélnünk. Ezt már elmondtam. - hangja tele van haraggal. Erőteljes lépésekkel közeledik az ajtó felé. Nagy levegőt veszek.
-Hét nyolc, hazudtam neked. - amikor megbizonyosodok arról, hogy nem hallom a lépéseket megfordulok. Háttal áll nekem, keze ökölbe szorítva. Nem fordul meg, így úgy döntök, hogy ha kell akkor így fogom neki elmondani. Ha nem akar nem kell rám nézni, csak hallgasson végig.
-Akkor, nyolc évvel ezelőtt, egy hatalmas nagy hibát követtem el. - fejemet lehajtom, mert fáj az igazság. - Aznap este elmentem az bátyáddal egy bárba. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Szomorú voltam a szüleim halála miatt, te is akkor vesztél össze velem és nem volt senki más akivel beszélhettem volna, így engedtem a bátyádnak és elmentem vele egy bárba. Tudom, hogy nagy hibát követtem el akkor, hozzád kellett volna mennem.
-Igen, de helyette te inkább a bátyámat választottad. - lassan megfordult és a szemébe csak úgy égett a harag és a gyűlölet. - Azóta is együtt vagytok? Vagy csak egy kis kaland volt? Remélted, hogy nem jövök majd rá, ugye?
-Kérlek, hallgass végig, én próbá... - nem tudtam befejezni, mert hirtelen a szavamba vágott.
-Nem. Többé nem hallgatlak meg! Egyszer már adtam neked egy esélyt, de akkor azt mondtad, hogy mingig is a bátyámat szeretted és csak ezért voltál velem kedves. - szemei könnyesek letteek, ahogy egyre jobban felemelte a hangját.
-Az mind hazugság volt! Nem tudtam, hogy mit tegyek és azt hittem, így majd könnyebben elfelejtesz. - érzem, ahogy forró könnyeim végigfolynak hideg arcomon.
-Könnyebben? Meg vagy te húzatva? Te voltál az első szerelmem! - ordította arcomba, de szerintem az utolsó mondatán ő is nagyon meglepődött, mert most zavartan nézi a földet.
-Kérlek, had magyarázzam el, hogy mi történt! - kérem meg még egyszer. hátha már lenyugodott egy kicsit.
-Nem! Nem érdekelnek a kifogásaid! - ezzel megfordul és elrohan, de mielőtt a lépcsőhöz érne elkiáltom magamat.
-Bedrogozott! - az igazság nagyon fáj, hiszen azon az estén a bátyja valami olyat vett el tőlem, amit nem kellett volna.
-Mi? - már ő se tudja visszatartani könnyeit. -Mit mondtál? - döbbent kérdezi meg tőlem újra.
-A bárvan valamit belekevert az italomba, aztán felvitt a lakására és akkor... - nem bírom tovább és a földre rogyok a rossz emlékektől - akkor.... ő engem... ő engem - nem tudom kimondani, egyre jobban zokogni kezdek és nem tudom abbahagyni. Régen volt már, hogy belegondoltam, hogy mi történt akkor.
-Mit tett a bátyám? - halottam, távolról hallottam Taehyung lépteit, ahogy egyre közelebb ért hozzám. - Szóval azon az estén nem önszántadból mentél el a bátyámhoz? - kérdezi értetlenül.
-Nem, én szerettelek, de miután felébredtem és rájöttem, hogy mi történt már nem voltam képes a szemedbe nézni. - ahogy most se vagyok rá képes, így csak a földet bámulom magam előtt.
-Akkor nem szeretted a bátyámat, igaz? - szépen lassan de mindent megért. Hála az égnek! Többé nem kell titkolóznom előtte. - Miért nem mondtad el eddig?
-Mert nem mertem a szemedbe nézni - egy pillantást vetek rá, de gyorsan elkapom a tekintetemet róla
-De nem tettél semmi rosszat, hiszen a bátyám... - azt hiszem most tudatosulhatott benne, hogy mit tett a bátyja - ...tette. - nem mondott semmi mást csak elrohant.
-Taehyung! Taehyung, hová mész? - kiállt utána, már amennyire tudok. Amikor már biztosra veszem, hogy elment összeszedem magamat és feltápászkodok a földről, majd lassan lesétálok a lépcsőn.
Hova mehetett? Ugye nem csinál semmi hülyeséget? Ajj, a fenébe, a felvevőszobába hagytam a telefonomat. Remélem, hogy csak oda rohant. Remélem nem a bátyához... Nem! Oda biztosan nem ment. Azóta nem is beszéltek egymással.
3. fejezet
~Dohee~
-Miért engem hívtál segíteni? - töri meg a csendet Joongki.
-Mi volt az a megjegyzés? - térek rá a tárgyra.
-Milyen megjegyzés? - kérdezi unottan.
-Hogy nem mindenki bukik a 20 évvel idősebbekre? - emlékeztetem bár, szerintem enélkül is tudja mire vagyok kíváncsi.
-Jaa, hogy az! Csak egy elszólás. - próbálja lerendezni ennyivel.
-Nekem úgy tűnik van itt valami, amiről rajtam kívül mindenki tud. Mondd el! - utasítom és érzem, hogy kezdek nyugtalan lenni.
-Nem mondhatom el. Nekem, ehhez nincs jogom. - tekintetébe dühöt és némi fájdalmat vélek felismerni. Mégis mi történhetett?
-A legjobb barátnőmről van szó, úgyhogy mondd el! - hangom egyre emelkedik, ennek nem lesz jó vége.
-Ha csak emiatt hívtál, akkor visszamegyek. - fordulna is meg de megragadom a karját.
-Kérlek! - mélyen a szemébe nézek, így próbálok valami információt kicsalni belőle.
-Kérdezd a barátodat, ne engem idegesíts! - karját kitépi szorításomból és elsétál.
Remek, nem szereztem semmi információt és vihetem egyedül a dobozokat.
~Chaewon~
-Rendben! Ez lesz a z utolsó projekted. Utána el kell menned. -egyezek bele. Tudom, hogy Philipnek nem tetszik, mert érzem magamon égető tekintetét. Megértem, hogy meg akar védeni, de neki is meg kéne értenie engem, hogy csak akkor tudom véglegesen lezárni magamba, ha újra szembenézek vele.
Nem sokkal ezután megérkezett az újonc majd pár perc múlva Dohee is.
-Jól van akkor készüljünk fel a találkozóra. - utasított minket Philip. Mindenkinek kiosztotta a feladatot, nekem egyenlőre csak a zenei alapokkal kell foglalkoznom. Örülök, hogy újra azt csinálhatom, amit annyira szeretek, bár nagyon furcsa egy légtérben tartózkodni Sanghyunnal, de egyre jobban megszokom, vagy inkább.... kizárom.
*Megérkezik a BTS*
-Üdvözöllek titeket! Lee Philip vagyok, örvendek a találkozásnak! - enyhén meghajol, majd bemutat minket a fiúknak, aztán ők is egyesével bemutatkoznak. Mind olyan fiatal és csak úgy sugárzik belőlük az energia.
Elkezdjük a megbeszélést. Elsőnek is újra meghallgatjuk a zenei alapokat aztán a dalszövegek szerkezetét vitatjuk meg, majd a fiúk távoznak, mert egy interjúra kell sietniük, de a felvétel után megint találkozunk velük.
-Ezek a srácok teljesen lenyűgöztek! - jelentem ki hátradőlve a székemben.
-Tényleg nagy hatással lehettek rád, ha rögtön az első találkozás után ezt mondod róluk. - nem tudom, hogy Philip ezt most minek szánta, de én csak mosolygok rá.
-Mit gondolsz róluk? - érdeklődik Dohee.
-Nem is tudom, mindegyikben volt valami az megfogott. - erősen gondolkozok, hogy ki az aki a legjobban érdekelt.
-Komolyan egyik se tetszett neki, túl fiatalok. - szólal meg Jonngki. Csak nézek rá, most mi baja van?
-Tessék? - kérdezem értetlenül.
-Joongki, lehet, hogy le kéne nyugodnod. - Philip gyilkos szemeket mereszt az újoncra. Azt hiszem, teljesen tévedtem a személyiségével kapcsolatban. Egész nap gorombán viselkedett velem, már semmi maradványa nem volt a reggeli illedelmességének.
-Pontosan! Koncentráljunk inkább a munkára! - Dohee próbálja terelni a témát. Ma még elnézem neki ezt a beszólást de meg fogom torolni. Biztosan!
*a BTS visszatér*
-Rendbe, akkor srácok, foglaljatok helyet. - int a BTS tagjainak, hogy üljenek le az asztalhoz. - Oké, akkor melyik dallal szeretnétek kezdeni a felvételt?
-Szerintem kezdjük a Danger-el. - javasolja a vezető Kim Namjoon, mire a többiek is helyeselnek. Több dal szövegét is ő írta, nagyon tehetséges és szorgalmas is, ha elbírja ennek a világnak a súlyát véleményem szerint nagy csillag lehet belőle.
-Rendben, akkor kezdjük! - Philip felállt és átült a másik asztalhoz, a fiúk pedig bementek a felvevő szobába.
-Na már eldöntötted, ki az akit a legjobbnak találsz? - Dohee egy széket húzott az enyém mellé és kíváncsian nézett.
-Ahogy több időt töltök velük annál inkább kedvelem mindegyiket, mindegyiküknek megvan a maga erőssége.
Pár órával később Dohee megszólalt:
-Héé, nem rendelünk valami kaját? Éhes vagyok! - nyavalygott nekem.
-Az evésen kívül tudsz másra is gondolni? - kérdezte élesen Joong Ki.
-Rendben, együnk. - egyezett bele Philip. - Srácok, ti is pihenjetek egy keveset! - szól az énekeseknek, akik azonnal helyet foglalnak a hatalmas asztal körül.
-Mit eszünk? Rendeljünk pizzát! Pizzát akarok! - Dohee teljesen felpörög ha kajáról van szó.
-Nekem megfelel. - mondta selymes hangon Taehyung, ahogy odaült mellém. Furcsa ez a fiú, itt ül mellettem mégis olyan mintha ezer mérföld választana el minket. Elérhetetlen.
-Szereted a pizzát? - próbálok szóba elegyedni vele.
-Igen, szeretem. - olyan gyorsan vágta rá és van valami a tekintetébe, amitől kellemetlenül érzem magam.
-Melyik a kedvenced? - tovább próbálkozok azzal, hogy ledöntsem a falakat, amit maga köré húzott fel.
-Mindegyiket szeretem. - olyan, mintha egy kicsit erőteljesebben mondta volna az utolsó szót, bár ez biztosan nem így van.
-Mit szeretsz még? Mi a kedvenc ételed? - kezdem nagyon idiótának érezni magamat, hogy csak ételekről tudok beszélni, de valahogy nem jut semmi más az eszembe.
-A kedvencem a forrócsoki. A forrócsokit szeretem a legjobban. - a mondat végen egy enyhe mosolyra húzódott a szája. Azt hiszem valami bajom van, mert érzem, ahogy arcomba szökik a vér és elpirulok. Fejemet gyorsan a telefonomra szegezem, mintha valami fontosat olvasnék.
-Ennyitől elpirulsz? - fintorog rám Joongki. Most legszívesebben kitörném a nyakát. - Most komolyan, már a kisfiúk is bejönnek? - erre a kijelentésére már többiek is idefigyelnek és mindenki némán néz ránk. Egyre kínosabb a helyzet, így elkezdek nevetni, bár nagyon átlátszó a próbálkozásom.
-Baj ha egy ilyen szép hölgynek bókolok? - Taehyung, mint valami úriember azonnal a segítségemre siet.
-Ooh a hős gavallér! - grimaszol az énekesre. - Elhányom magam - felállt és elhagyta a szobát.
-Bocsássatok meg neki, kicsit faragatlan - kér bocsánatot Philip.
-Taehyung, beszélhetnénk odakint? - A csapat vezetője, Namjoon feláll az asztaltól és keményen néz a fiatalabbra.
-Persze. - Taehyung is feláll és kisétálnak a szobából.
-Mégis mi a fene folyik itt? - értetlenül figyelem a történéseket. Ahogy körbenézek azokon akik a terembe maradtak, rájövök, hogy rajtam kivül van még aki nem érti ezt a helyzetet.
-Taehyung már megint kezdi. - Jin hideg és érzelemmentes tekintetétől kiráz a hideg. Percekig farkasszemet nézünk egymással, majd Dohee hangja töri meg kettőnk néma küzdelmét.
-Mi az, hogy "már megint kezdi"? - kérdezi értetlenül. A többi tag mindent csinál, csakhogy ne kelljen válaszolniuk. - Héé, válaszoljatok, ha kérdeznek!
-Csak ágyba akarja vinni a PD-nimet. - kaján vigyor játszik Seokjin arcán.
-Hogy mi? Te most ko.... - folytatnám de valaki félbeszakít.
-Azt hiszem valami félreértés történhetett. - jelenti ki nyugodt hangon Sanghyun. Döbbenetem ellenére megpróbálok higgadt maradni. Miért szól bele? Neki ehhez nincs jóga!
-Sajnálom, de Sanghyun PD-nim, nincs igaza. Taehyung csak tárgyakként kezeli a nőket, semmi több. Csak egy trófea akikkel eldicsekedhet. - fejti ki Jin.
-Sokszor próbáltunk már vele beszélni erről, de eddig nem sikerült jobb belátásra térítenünk. - mondja sajnálkozva a Jeon Jongkook.
-Értem, de miért ilyen? - kérdezem, mert tudom, hogy csak úgy nem csinál az ember.
-Ezt hogy érti? - néz rám a legfiatalabb bambán.
-Jók a megérzései PD-nim. - kiráz a hideg ettől a Jintől. - Taehyungot átvágta egy lány még a középiskolába és azóta nem bízik meg a nőkben.
-Héé, erről mi miért nem tudtunk? - kérdezi Hoseok. - Te miért tudod? Taehyng mondta ezt neked?
-Nem. Taehyung nem beszél erről.
-Akkor mégis kitől tudod mindezt? - kapcsolódik a beszélgetésbe Jungkook
-A lánytól. Attól a lánytól, aki összetörte Taehyung szívét. - egyenesen rám néz. Tekintete olyan égető, hogy majd' meggyulladok. Miért néz igy rám?
-Ki az a lány? - Dohee is közbeszól, ahogy rápillantok kicsit nyugtalan leszek, hiszen úgy néz ki, mintha ideges lenne.
-Dohee, mi a baj? Idegesnek tűnsz? - kérdezem tőle aggodalmasan de nem válaszol és tovább mérlegeli Jint.
-Ki az a lány? - felteszi még egyszer ezt a kérdést, de a hangja, mintha remegne.
-Itt van. - mondja, ahogyan tovább állja barátnőm tekintetét.
-Mi? - olyan arckifejezést látok felvillani a kicsi lányon amit már évek óta nem láttam.
-Mármint a teremben? - próbálom kideríteni, hogy mi folyik itt, de ezek ketten külön világot hoztak létre.
-Te... te voltál? Te voltál az? - Dohee arca kezd eltorzulni, bár nem tudom mitől. Pár másodpercig még ült aztán hirtelen feláll és feltépve az ajtót távozik.
-Ebbe meg mi ütött? - nézek utána értetlenül.
-Miért engem hívtál segíteni? - töri meg a csendet Joongki.
-Mi volt az a megjegyzés? - térek rá a tárgyra.
-Milyen megjegyzés? - kérdezi unottan.
-Hogy nem mindenki bukik a 20 évvel idősebbekre? - emlékeztetem bár, szerintem enélkül is tudja mire vagyok kíváncsi.
-Jaa, hogy az! Csak egy elszólás. - próbálja lerendezni ennyivel.
-Nekem úgy tűnik van itt valami, amiről rajtam kívül mindenki tud. Mondd el! - utasítom és érzem, hogy kezdek nyugtalan lenni.
-Nem mondhatom el. Nekem, ehhez nincs jogom. - tekintetébe dühöt és némi fájdalmat vélek felismerni. Mégis mi történhetett?
-A legjobb barátnőmről van szó, úgyhogy mondd el! - hangom egyre emelkedik, ennek nem lesz jó vége.
-Ha csak emiatt hívtál, akkor visszamegyek. - fordulna is meg de megragadom a karját.
-Kérlek! - mélyen a szemébe nézek, így próbálok valami információt kicsalni belőle.
-Kérdezd a barátodat, ne engem idegesíts! - karját kitépi szorításomból és elsétál.
Remek, nem szereztem semmi információt és vihetem egyedül a dobozokat.
~Chaewon~
-Rendben! Ez lesz a z utolsó projekted. Utána el kell menned. -egyezek bele. Tudom, hogy Philipnek nem tetszik, mert érzem magamon égető tekintetét. Megértem, hogy meg akar védeni, de neki is meg kéne értenie engem, hogy csak akkor tudom véglegesen lezárni magamba, ha újra szembenézek vele.
Nem sokkal ezután megérkezett az újonc majd pár perc múlva Dohee is.
-Jól van akkor készüljünk fel a találkozóra. - utasított minket Philip. Mindenkinek kiosztotta a feladatot, nekem egyenlőre csak a zenei alapokkal kell foglalkoznom. Örülök, hogy újra azt csinálhatom, amit annyira szeretek, bár nagyon furcsa egy légtérben tartózkodni Sanghyunnal, de egyre jobban megszokom, vagy inkább.... kizárom.
*Megérkezik a BTS*
-Üdvözöllek titeket! Lee Philip vagyok, örvendek a találkozásnak! - enyhén meghajol, majd bemutat minket a fiúknak, aztán ők is egyesével bemutatkoznak. Mind olyan fiatal és csak úgy sugárzik belőlük az energia.
Elkezdjük a megbeszélést. Elsőnek is újra meghallgatjuk a zenei alapokat aztán a dalszövegek szerkezetét vitatjuk meg, majd a fiúk távoznak, mert egy interjúra kell sietniük, de a felvétel után megint találkozunk velük.
-Ezek a srácok teljesen lenyűgöztek! - jelentem ki hátradőlve a székemben.
-Tényleg nagy hatással lehettek rád, ha rögtön az első találkozás után ezt mondod róluk. - nem tudom, hogy Philip ezt most minek szánta, de én csak mosolygok rá.
-Mit gondolsz róluk? - érdeklődik Dohee.
-Nem is tudom, mindegyikben volt valami az megfogott. - erősen gondolkozok, hogy ki az aki a legjobban érdekelt.
-Komolyan egyik se tetszett neki, túl fiatalok. - szólal meg Jonngki. Csak nézek rá, most mi baja van?
-Tessék? - kérdezem értetlenül.
-Joongki, lehet, hogy le kéne nyugodnod. - Philip gyilkos szemeket mereszt az újoncra. Azt hiszem, teljesen tévedtem a személyiségével kapcsolatban. Egész nap gorombán viselkedett velem, már semmi maradványa nem volt a reggeli illedelmességének.
-Pontosan! Koncentráljunk inkább a munkára! - Dohee próbálja terelni a témát. Ma még elnézem neki ezt a beszólást de meg fogom torolni. Biztosan!
*a BTS visszatér*
-Rendbe, akkor srácok, foglaljatok helyet. - int a BTS tagjainak, hogy üljenek le az asztalhoz. - Oké, akkor melyik dallal szeretnétek kezdeni a felvételt?
-Szerintem kezdjük a Danger-el. - javasolja a vezető Kim Namjoon, mire a többiek is helyeselnek. Több dal szövegét is ő írta, nagyon tehetséges és szorgalmas is, ha elbírja ennek a világnak a súlyát véleményem szerint nagy csillag lehet belőle.
-Rendben, akkor kezdjük! - Philip felállt és átült a másik asztalhoz, a fiúk pedig bementek a felvevő szobába.
-Na már eldöntötted, ki az akit a legjobbnak találsz? - Dohee egy széket húzott az enyém mellé és kíváncsian nézett.
-Ahogy több időt töltök velük annál inkább kedvelem mindegyiket, mindegyiküknek megvan a maga erőssége.
Pár órával később Dohee megszólalt:
-Héé, nem rendelünk valami kaját? Éhes vagyok! - nyavalygott nekem.
-Az evésen kívül tudsz másra is gondolni? - kérdezte élesen Joong Ki.
-Rendben, együnk. - egyezett bele Philip. - Srácok, ti is pihenjetek egy keveset! - szól az énekeseknek, akik azonnal helyet foglalnak a hatalmas asztal körül.
-Mit eszünk? Rendeljünk pizzát! Pizzát akarok! - Dohee teljesen felpörög ha kajáról van szó.
-Nekem megfelel. - mondta selymes hangon Taehyung, ahogy odaült mellém. Furcsa ez a fiú, itt ül mellettem mégis olyan mintha ezer mérföld választana el minket. Elérhetetlen.
-Szereted a pizzát? - próbálok szóba elegyedni vele.
-Igen, szeretem. - olyan gyorsan vágta rá és van valami a tekintetébe, amitől kellemetlenül érzem magam.
-Melyik a kedvenced? - tovább próbálkozok azzal, hogy ledöntsem a falakat, amit maga köré húzott fel.
-Mindegyiket szeretem. - olyan, mintha egy kicsit erőteljesebben mondta volna az utolsó szót, bár ez biztosan nem így van.
-Mit szeretsz még? Mi a kedvenc ételed? - kezdem nagyon idiótának érezni magamat, hogy csak ételekről tudok beszélni, de valahogy nem jut semmi más az eszembe.
-A kedvencem a forrócsoki. A forrócsokit szeretem a legjobban. - a mondat végen egy enyhe mosolyra húzódott a szája. Azt hiszem valami bajom van, mert érzem, ahogy arcomba szökik a vér és elpirulok. Fejemet gyorsan a telefonomra szegezem, mintha valami fontosat olvasnék.
-Ennyitől elpirulsz? - fintorog rám Joongki. Most legszívesebben kitörném a nyakát. - Most komolyan, már a kisfiúk is bejönnek? - erre a kijelentésére már többiek is idefigyelnek és mindenki némán néz ránk. Egyre kínosabb a helyzet, így elkezdek nevetni, bár nagyon átlátszó a próbálkozásom.
-Baj ha egy ilyen szép hölgynek bókolok? - Taehyung, mint valami úriember azonnal a segítségemre siet.
-Ooh a hős gavallér! - grimaszol az énekesre. - Elhányom magam - felállt és elhagyta a szobát.
-Bocsássatok meg neki, kicsit faragatlan - kér bocsánatot Philip.
-Taehyung, beszélhetnénk odakint? - A csapat vezetője, Namjoon feláll az asztaltól és keményen néz a fiatalabbra.
-Persze. - Taehyung is feláll és kisétálnak a szobából.
-Mégis mi a fene folyik itt? - értetlenül figyelem a történéseket. Ahogy körbenézek azokon akik a terembe maradtak, rájövök, hogy rajtam kivül van még aki nem érti ezt a helyzetet.
-Taehyung már megint kezdi. - Jin hideg és érzelemmentes tekintetétől kiráz a hideg. Percekig farkasszemet nézünk egymással, majd Dohee hangja töri meg kettőnk néma küzdelmét.
-Mi az, hogy "már megint kezdi"? - kérdezi értetlenül. A többi tag mindent csinál, csakhogy ne kelljen válaszolniuk. - Héé, válaszoljatok, ha kérdeznek!
-Csak ágyba akarja vinni a PD-nimet. - kaján vigyor játszik Seokjin arcán.
-Hogy mi? Te most ko.... - folytatnám de valaki félbeszakít.
-Azt hiszem valami félreértés történhetett. - jelenti ki nyugodt hangon Sanghyun. Döbbenetem ellenére megpróbálok higgadt maradni. Miért szól bele? Neki ehhez nincs jóga!
-Sajnálom, de Sanghyun PD-nim, nincs igaza. Taehyung csak tárgyakként kezeli a nőket, semmi több. Csak egy trófea akikkel eldicsekedhet. - fejti ki Jin.
-Sokszor próbáltunk már vele beszélni erről, de eddig nem sikerült jobb belátásra térítenünk. - mondja sajnálkozva a Jeon Jongkook.
-Értem, de miért ilyen? - kérdezem, mert tudom, hogy csak úgy nem csinál az ember.
-Ezt hogy érti? - néz rám a legfiatalabb bambán.
-Jók a megérzései PD-nim. - kiráz a hideg ettől a Jintől. - Taehyungot átvágta egy lány még a középiskolába és azóta nem bízik meg a nőkben.
-Héé, erről mi miért nem tudtunk? - kérdezi Hoseok. - Te miért tudod? Taehyng mondta ezt neked?
-Nem. Taehyung nem beszél erről.
-Akkor mégis kitől tudod mindezt? - kapcsolódik a beszélgetésbe Jungkook
-A lánytól. Attól a lánytól, aki összetörte Taehyung szívét. - egyenesen rám néz. Tekintete olyan égető, hogy majd' meggyulladok. Miért néz igy rám?
-Ki az a lány? - Dohee is közbeszól, ahogy rápillantok kicsit nyugtalan leszek, hiszen úgy néz ki, mintha ideges lenne.
-Dohee, mi a baj? Idegesnek tűnsz? - kérdezem tőle aggodalmasan de nem válaszol és tovább mérlegeli Jint.
-Ki az a lány? - felteszi még egyszer ezt a kérdést, de a hangja, mintha remegne.
-Itt van. - mondja, ahogyan tovább állja barátnőm tekintetét.
-Mi? - olyan arckifejezést látok felvillani a kicsi lányon amit már évek óta nem láttam.
-Mármint a teremben? - próbálom kideríteni, hogy mi folyik itt, de ezek ketten külön világot hoztak létre.
-Te... te voltál? Te voltál az? - Dohee arca kezd eltorzulni, bár nem tudom mitől. Pár másodpercig még ült aztán hirtelen feláll és feltépve az ajtót távozik.
-Ebbe meg mi ütött? - nézek utána értetlenül.
2. fejezet
*1 évvel ezelőtt*
-Tudod, hogy szeretlek Chae Won-shi - próbál megölelni de én ellököm magamtól.
-Hazug vagy! Minden szavad csak hazugság volt! - nem bírom tovább tartani és könnyeim hullani kezdenek.
-Amit irántad éreztem az nem volt hazugság - próbálja menteni a menthetőt.
-Azonkívül viszont minden hazugság volt! Hogy örökké együtt leszünk! Hogy nem számít a korkülönbség! Hogy a mi szerelmünk kibír mindent! Ezeket te mondtad! Mindet! - üvöltöm az arcába és közben rájövök, hogy mennyire kétségbeesetten vagyok.
-Sajnálom, nem hittem, hogy te komolyan vetted mindezt. - ez volt amivel az utolsó tört is beleszúrta szívembe.
-Mi? - a döbbenet kiül az arcomra - Rendben. Felmondok, tudom ,mennyit jelent neked a munka, úgyhogy én most megyek. Remélem soha többé nem találkozunk. - megfordulok és próbálok minél gyorsabban távozni a parkból. A szél enyhén fújdogál, nemsokára beköszönt az ősz.
-Chae Won-shi! - a hangja pengeként éri fülemet. Megállok de nem fordulok meg. - Szeretlek! - mondja, mintha csak valami kisebb vitánk lett volna. El se tudom hinni, hogy mennyire ostoba voltam, hogy bedőlt ennek a hazug vénembernek.
Ő volt az első szerelmem, Yoon Sang Hyun. Az elsők közt csatlakozott a stúdióhoz. Elismert producer és hangmérnök. Mindig is felnéztem rá, de amikor elkezdtem dolgozni akkor egy kicsit átalakult a kapcsolatunk, nem csak a tanítványaként vagy munkatársaként nézett rám, hanem mint nőként és ahogy egyre több időt töltöttünk együtt egyre jobban kezdtem beleszeretni és azt hittem ezzel nem vagyok egedül. Már lassan 3 éve jártunk, de aztán megtudtam az igazságot.
Van egy felesége és két gyereke. Mindezt eltitkolta előlem és velem csalta a feleségét. Szánalmas, mégis... én mégis.... szeretem. Ezt ki kell vernem a fejemből! Kilépek a munkahelyemről és valahol máshol keresek új munkát..
Ezekkel a gondolatokkal hagytam el a stúdiót, de most szeretnék újra kezdeni mindent. Nem mondanám, hogy lezártam a múltat, de megpróbálom elfelejteni és ha ehhez az kell, hogy újra szembenézzek Sang Hyunnal hát legyen!
*Hétfő reggel a stúdióban*
Mielőtt kinyitom az ajtót veszek és felkészülök a gondolatra, hogy nagy eséllyel Sang Hyun is bent van. Lassan lenyomom a kilincset és egy nagy mosollyal belépek a szobába.
-Sziasztok! - köszönök és gyorsan felmérem, hogy kik vannak a szobában, de szerencsémre nincs itt az a vénember. Mindenki egy nagy mosollyal fogad.
-Jó újra itt látni Chae Won! - néz rám lágyan Philip. Ő olyan mintha a második apám lenne, mindig vigyázott rám, nagyon sokat köszönhetek neki.
-Én tudtam, hogy jössz! - nevet fel barátnőm. Aztán észreveszek valakit akit eddig még nem láttam itt. Philip is észreveszi, hogy az ismeretlen fiút nézem, mert hirtelen feláll és az alvó személyhez sétál.
-Héé, te! Felkelni! - ütögeti meg a vállát, de nem ér el vele sokat. - Üdvözöld a Sunbaedat, még nem találkoztál vele. - erre már felkapja a fejét és hirtelen felugrik a székről, aminek az eredménye az lesz, hogy majdnem elesik. Elkuncogom magam, milyen egy ügyetlen gyakornok. Álmos szemeivel mered rám aztán illedelmesen meghajol és bemutatkozik.
-Jónapot! Song Joong Ki vagyok, gyakornok. Kérem legyen velem elnéző! - mélyen meghajol. Ügyetlen de legalább tisztelettudó.
-Héé, Jonng Ki! Mi van veled? Nem szoktál ilyen lenni! - kiállt rá Do Hee.
-Mi? Csak most keltem fel! - mondta két nagy ásítás között.
-Te még álmodban is szemtelen vagy! - jegyzi meg Philip, miközben néhány papírt nézeget.
-Nem is igaz! - szól vissza felettesének.
-Persze, azért nem akart velünk dolgozni Hong Ki oppa! - döfi belé a tőrt Do Hee.
-Mi? - szólok bele a beszélgetésbe
-Annyira kritizálta Oppát, hogy kirohant és azt ordítozta, hogy soha többé nem akar ezzel a sráccal dolgozni. - magyarázta barátmőm a történéseket.
-Komolyan? Oppát pedig nagyon nehéz felidegesíteni. - gondolkoztam el - Mit mondtál neki? - fordulok oda a még mindig ásítozó Joong Kihez.
-Semmi olyat ami ne lenne igaz. - jelenti ki és elkezd pakolászni a rendetlen asztalán.
-Mindegy. Vigyázz vele Chae Won nagy szoknyavadász! - figyelmeztet barátnőm.
-Ez a kisfiú? - vágom rá gyorsan, de gyorsan meg is bánom. Elő is tőrt belőlem az aki a stúdióban szoktam lenni, pedig csak alig öt perce vagyok itt.
-Hát nem mindenki a 20 évvel idősebb pasikra bukik. - néz rám ördögien és közben egy mézédesen mosolyog. Már értem, hogy Hong Ki oppa miért nem akart ezzel a sráccal dolgozni, éppen visszaszólni készülök, amikor meghallom, hogy valaki nyitja az ajtót és megfagy bennem a vér. Lassan, nyugodtan nyilik az ajtó mögöttem. Egy magas, vékony tökéletes alak lép be rajta. - Emlegetett szamár - Fintorog az előttem ülő fiú. Lassan megfordulok és szembetalálom magam vele. Vele, akivel már egy éve nem is találkoztam. Vele, aki tönkretette a fiatalságomat, aki reményt adott majd összetörte azt.
-Chae Won-shi, hát itt vagy! - mosolyog rám, mintha mindennap találkoznánk.
-Sang Hyun... - folytatnám de Do Hee közbevág.
-Sunbae, miért csak most jössz? Annyira sok feladat volt nélküled. - rimánkodik.
-Bocsáss meg Do Hee-shi. Hamarabb kellett volna visszajönnöm. - mosolyog rá, de egy lopott pillantást vet rám és én ekkor döbbenek rá, hogy még mindig egy helyben állok és őt bámulom.
-Nem kezdhetnénk el a munkát. - szólal meg Joong Ki, ez az ami kizökkent elmélkedésemből és megfordulok és leülök mellé az asztalhoz.
-Milyen projecten dolgoztok most? - kérdezem érdeklődve. Próbálok úgy ülni, hogy ne láthassam azt a vénembert.
-Jelenleg egy fiúbandával dolgozunk. - válaszolja unottan Philip.
-Melyikkel? - kérdezem miközben magamhoz veszem az adatokat.
-BTS. - válaszolja Joong Ki
-Á, róluk már hallottam. Egész jók. Hány dalt veszünk fel velük?
-Egy egész albumot, de még nincs meg az összes dalszöveg, így még előtte ez miatt találkozunk a fiúkkal. - magyarázza Philip.
-Mikor lesz a találkozó? - érdeklődöm Philiptől. Rápillant karórájára, majd válaszol.
-Egy óra múlva, addig hallgasd meg az alapokat, mindjárt idehozom neked. - állna fel Philip, de Do Hee gyorsabb.
-Majd én idehozom őket, úgyis venni akarok valami nasit, siettem reggel, így elfelejtettem.
-Akkor elhoznál még néhány dobozt az asztalomról? - kérdezi viccelődve Philip
-Dobozokat? Nincs annyi kezem! - panaszkodik Do Hee. - Joong Ki, nem akarsz segíteni Noonanak? - hatalmas kiskutyaszemek mereszt a fiúra, aki végül beadja derekát.
Amint távoznak, a szobában fagyos lesz a hangulat. Philip miútán megtudta, hogy milyen kapcsolatban állok Sang Hyunnal megpróbált lebeszélni, de nem hallgattam rá. Amióta pedig rájött, hogy házas egyenesen utálja őt.
-Yoon Sang Hyun! - töri meg a csendet Philip. - Mégis mi a fenéért jöttél vissza? És miért most? Mert itt van Chae Won? - szemeiből csak úgy árad a gyűlölet.
-Philip, ne értsd félre! Csak szertnék újra dolgozni. Mindaz csupa véletlen, hogy Chae Won-shival ugyanakkor jöttünk vissza. Nem fogok gondot okozni senkinek se. - hangja nyugodt, egyáltalán nem érzi, hogy Philip mennyire ki nem állhatja.
-Ezt próbáld meg beadni másnak! Mi van meguntad a felesé...
-Elég! Philip köszönöm, hogy aggódsz miattam, de jól vagyok. Többé nem fogok bedőlni olyan szemét alakoknak, mint amilyen Yoon Sang Hyun. - remélem, ezzel a kijelentéssel megértettem mindkettőjükkel a szándékaimat.
-Chae Won! Téged nem zaklat fel, hogy még van képe idejönni? - förmed rám pótapám, de figyelmen kivül hagyom kérdését,
-Sang Hyun, kérnék tőled egy szívességet. Minél hamarabb találj egy másik cégnél munkát. Nem hiszem, hogy hasznos lenne a veled való munka, úgy hogy mindenki nyugtalan, ha együtt dolgozunk. - kőkemény vagyok. Nem hittem volna, hogy sikerül ilyen magabiztosan elmondanom.
-Még ezt az egy projectet, hagy vigyem végig. Aztán felmondok. - pár másodperces szünet után hozzáteszi. - Végleg.
-Tudod, hogy szeretlek Chae Won-shi - próbál megölelni de én ellököm magamtól.
-Hazug vagy! Minden szavad csak hazugság volt! - nem bírom tovább tartani és könnyeim hullani kezdenek.
-Amit irántad éreztem az nem volt hazugság - próbálja menteni a menthetőt.
-Azonkívül viszont minden hazugság volt! Hogy örökké együtt leszünk! Hogy nem számít a korkülönbség! Hogy a mi szerelmünk kibír mindent! Ezeket te mondtad! Mindet! - üvöltöm az arcába és közben rájövök, hogy mennyire kétségbeesetten vagyok.
-Sajnálom, nem hittem, hogy te komolyan vetted mindezt. - ez volt amivel az utolsó tört is beleszúrta szívembe.
-Mi? - a döbbenet kiül az arcomra - Rendben. Felmondok, tudom ,mennyit jelent neked a munka, úgyhogy én most megyek. Remélem soha többé nem találkozunk. - megfordulok és próbálok minél gyorsabban távozni a parkból. A szél enyhén fújdogál, nemsokára beköszönt az ősz.
-Chae Won-shi! - a hangja pengeként éri fülemet. Megállok de nem fordulok meg. - Szeretlek! - mondja, mintha csak valami kisebb vitánk lett volna. El se tudom hinni, hogy mennyire ostoba voltam, hogy bedőlt ennek a hazug vénembernek.
Ő volt az első szerelmem, Yoon Sang Hyun. Az elsők közt csatlakozott a stúdióhoz. Elismert producer és hangmérnök. Mindig is felnéztem rá, de amikor elkezdtem dolgozni akkor egy kicsit átalakult a kapcsolatunk, nem csak a tanítványaként vagy munkatársaként nézett rám, hanem mint nőként és ahogy egyre több időt töltöttünk együtt egyre jobban kezdtem beleszeretni és azt hittem ezzel nem vagyok egedül. Már lassan 3 éve jártunk, de aztán megtudtam az igazságot.
Van egy felesége és két gyereke. Mindezt eltitkolta előlem és velem csalta a feleségét. Szánalmas, mégis... én mégis.... szeretem. Ezt ki kell vernem a fejemből! Kilépek a munkahelyemről és valahol máshol keresek új munkát..
Ezekkel a gondolatokkal hagytam el a stúdiót, de most szeretnék újra kezdeni mindent. Nem mondanám, hogy lezártam a múltat, de megpróbálom elfelejteni és ha ehhez az kell, hogy újra szembenézzek Sang Hyunnal hát legyen!
*Hétfő reggel a stúdióban*
Mielőtt kinyitom az ajtót veszek és felkészülök a gondolatra, hogy nagy eséllyel Sang Hyun is bent van. Lassan lenyomom a kilincset és egy nagy mosollyal belépek a szobába.
-Sziasztok! - köszönök és gyorsan felmérem, hogy kik vannak a szobában, de szerencsémre nincs itt az a vénember. Mindenki egy nagy mosollyal fogad.
-Jó újra itt látni Chae Won! - néz rám lágyan Philip. Ő olyan mintha a második apám lenne, mindig vigyázott rám, nagyon sokat köszönhetek neki.
-Én tudtam, hogy jössz! - nevet fel barátnőm. Aztán észreveszek valakit akit eddig még nem láttam itt. Philip is észreveszi, hogy az ismeretlen fiút nézem, mert hirtelen feláll és az alvó személyhez sétál.
-Héé, te! Felkelni! - ütögeti meg a vállát, de nem ér el vele sokat. - Üdvözöld a Sunbaedat, még nem találkoztál vele. - erre már felkapja a fejét és hirtelen felugrik a székről, aminek az eredménye az lesz, hogy majdnem elesik. Elkuncogom magam, milyen egy ügyetlen gyakornok. Álmos szemeivel mered rám aztán illedelmesen meghajol és bemutatkozik.
-Jónapot! Song Joong Ki vagyok, gyakornok. Kérem legyen velem elnéző! - mélyen meghajol. Ügyetlen de legalább tisztelettudó.
-Héé, Jonng Ki! Mi van veled? Nem szoktál ilyen lenni! - kiállt rá Do Hee.
-Mi? Csak most keltem fel! - mondta két nagy ásítás között.
-Te még álmodban is szemtelen vagy! - jegyzi meg Philip, miközben néhány papírt nézeget.
-Nem is igaz! - szól vissza felettesének.
-Persze, azért nem akart velünk dolgozni Hong Ki oppa! - döfi belé a tőrt Do Hee.
-Mi? - szólok bele a beszélgetésbe
-Annyira kritizálta Oppát, hogy kirohant és azt ordítozta, hogy soha többé nem akar ezzel a sráccal dolgozni. - magyarázta barátmőm a történéseket.
-Komolyan? Oppát pedig nagyon nehéz felidegesíteni. - gondolkoztam el - Mit mondtál neki? - fordulok oda a még mindig ásítozó Joong Kihez.
-Semmi olyat ami ne lenne igaz. - jelenti ki és elkezd pakolászni a rendetlen asztalán.
-Mindegy. Vigyázz vele Chae Won nagy szoknyavadász! - figyelmeztet barátnőm.
-Ez a kisfiú? - vágom rá gyorsan, de gyorsan meg is bánom. Elő is tőrt belőlem az aki a stúdióban szoktam lenni, pedig csak alig öt perce vagyok itt.
-Hát nem mindenki a 20 évvel idősebb pasikra bukik. - néz rám ördögien és közben egy mézédesen mosolyog. Már értem, hogy Hong Ki oppa miért nem akart ezzel a sráccal dolgozni, éppen visszaszólni készülök, amikor meghallom, hogy valaki nyitja az ajtót és megfagy bennem a vér. Lassan, nyugodtan nyilik az ajtó mögöttem. Egy magas, vékony tökéletes alak lép be rajta. - Emlegetett szamár - Fintorog az előttem ülő fiú. Lassan megfordulok és szembetalálom magam vele. Vele, akivel már egy éve nem is találkoztam. Vele, aki tönkretette a fiatalságomat, aki reményt adott majd összetörte azt.
-Chae Won-shi, hát itt vagy! - mosolyog rám, mintha mindennap találkoznánk.
-Sang Hyun... - folytatnám de Do Hee közbevág.
-Sunbae, miért csak most jössz? Annyira sok feladat volt nélküled. - rimánkodik.
-Bocsáss meg Do Hee-shi. Hamarabb kellett volna visszajönnöm. - mosolyog rá, de egy lopott pillantást vet rám és én ekkor döbbenek rá, hogy még mindig egy helyben állok és őt bámulom.
-Nem kezdhetnénk el a munkát. - szólal meg Joong Ki, ez az ami kizökkent elmélkedésemből és megfordulok és leülök mellé az asztalhoz.
-Milyen projecten dolgoztok most? - kérdezem érdeklődve. Próbálok úgy ülni, hogy ne láthassam azt a vénembert.
-Jelenleg egy fiúbandával dolgozunk. - válaszolja unottan Philip.
-Melyikkel? - kérdezem miközben magamhoz veszem az adatokat.
-BTS. - válaszolja Joong Ki
-Á, róluk már hallottam. Egész jók. Hány dalt veszünk fel velük?
-Egy egész albumot, de még nincs meg az összes dalszöveg, így még előtte ez miatt találkozunk a fiúkkal. - magyarázza Philip.
-Mikor lesz a találkozó? - érdeklődöm Philiptől. Rápillant karórájára, majd válaszol.
-Egy óra múlva, addig hallgasd meg az alapokat, mindjárt idehozom neked. - állna fel Philip, de Do Hee gyorsabb.
-Majd én idehozom őket, úgyis venni akarok valami nasit, siettem reggel, így elfelejtettem.
-Akkor elhoznál még néhány dobozt az asztalomról? - kérdezi viccelődve Philip
-Dobozokat? Nincs annyi kezem! - panaszkodik Do Hee. - Joong Ki, nem akarsz segíteni Noonanak? - hatalmas kiskutyaszemek mereszt a fiúra, aki végül beadja derekát.
Amint távoznak, a szobában fagyos lesz a hangulat. Philip miútán megtudta, hogy milyen kapcsolatban állok Sang Hyunnal megpróbált lebeszélni, de nem hallgattam rá. Amióta pedig rájött, hogy házas egyenesen utálja őt.
-Yoon Sang Hyun! - töri meg a csendet Philip. - Mégis mi a fenéért jöttél vissza? És miért most? Mert itt van Chae Won? - szemeiből csak úgy árad a gyűlölet.
-Philip, ne értsd félre! Csak szertnék újra dolgozni. Mindaz csupa véletlen, hogy Chae Won-shival ugyanakkor jöttünk vissza. Nem fogok gondot okozni senkinek se. - hangja nyugodt, egyáltalán nem érzi, hogy Philip mennyire ki nem állhatja.
-Ezt próbáld meg beadni másnak! Mi van meguntad a felesé...
-Elég! Philip köszönöm, hogy aggódsz miattam, de jól vagyok. Többé nem fogok bedőlni olyan szemét alakoknak, mint amilyen Yoon Sang Hyun. - remélem, ezzel a kijelentéssel megértettem mindkettőjükkel a szándékaimat.
-Chae Won! Téged nem zaklat fel, hogy még van képe idejönni? - förmed rám pótapám, de figyelmen kivül hagyom kérdését,
-Sang Hyun, kérnék tőled egy szívességet. Minél hamarabb találj egy másik cégnél munkát. Nem hiszem, hogy hasznos lenne a veled való munka, úgy hogy mindenki nyugtalan, ha együtt dolgozunk. - kőkemény vagyok. Nem hittem volna, hogy sikerül ilyen magabiztosan elmondanom.
-Még ezt az egy projectet, hagy vigyem végig. Aztán felmondok. - pár másodperces szünet után hozzáteszi. - Végleg.
1.fejezet
-Köszönjük, hogy nálunk vásárolt! - mosolyogtam a boltból kifelé tartó idős nagymama után.
-Héé, Chae Won , nyugodtan elmehetsz, megérkezett a váltás. - szólt oda a főnököm.
-Rendben, akkor én megyek is - hajoltam meg, majd villámgyorsan rohantam az öltözőbe és 2 perc múlva kiszáguldottam az ajtón.
~ring-ring-riing-ring-ring-riing~
-Hello? Áá, Do Hee, mindjárt ott vagyok, már itt járok a sarkon. Látlak is! - a telefonomat belesüllyesztettem a táskámba és odarohantam barátnőmhöz.
-Chae Won, siess el fogunk késni! - Gyorsan szedtük a lábunkat, hogy még időben odaérjünk a szertartásra.
*a szertartás után*
-Oppa, unni! Gratulálok! Sok boldogságot! - mondtuk szinkronban Do Hee-vel, elsőnek összenéztünk majd mindannyian elkezdünk nevetni.
-Köszönjük szépen a sok jókívánságot! - mondta kedves mosollyal az arcán Hongki oppa.
-Hé, Chae Won, kicsit le vagyunk maradva, nem? Bele kéne húznunk! - döbbent rá barátnőm.
-Ne siessétek azért el! - szólt intőn Mina unni.
-Rendben! - válaszoltunk megint együtt, aztán megint kacagásba tört ki a társaság. Ezután a friss házasok elmentek üdvözölni a többi vendéget is. Nemsokkal ezután mi hazamentünk, mert hiába lesz holnap hétvége nekünk dolgoznunk kell.
*1 héttel később*
-Nézd mit küldött Hongki oppa! - ült le mellém a kanapéra Do Hee.
-Mi az? Egy képeslap? - nézem kíváncsian.
-Igen, azt írják, hogy "Nagyon jól érezzük magunkat! Köszönjük a sok jó kívánságot!" - olvasta fel a képeslap hátulján szereplő szöveget. - Annyira jól néznek ki együtt!
-Do Hee, eldöntöttem! - jelentem ki határozottan.
-Mit? - néz rám, nagy kerek, barna szemeivel.
-Visszamegyek a stúdióba. - próbálom leplezni lelkesedésemet, bár szerintem ez egyáltalán nem sikerült.
-Komolyan? - az arcán hirtelen egy hatalmas vigyor húzódik. - Tényleg visszajössz?
-Igen. - megerősítésemre a nyakamba ugrik és majd' megfojt, úgy ölel meg.
-Ezt olyan jó hallani! Végre újra együtt van a csapat! - néz rám sokatmondóan.
-Tessék? - kérdezem értetlenül.
-Sunbae is azt mondta, hogy jövőhéttől újra elkezd dolgozni. - most én nézek értetlenül, aztán ahogy telnek a percek lelkesedésemből egy csepp se marad.
-Mi a baj Chae Won? - barátnőm nem érti gyors hangulatváltozásom okát. Persze, hogy nem, mert ami köztem és Sang Hyun közt zajlott arról senki sem tudott.
-Ja, nem. Nincs semmi, csak meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy visszajön dolgozni. Örülök, hogy visszajön. - hazudom és nem tudom, mennyire sikerült hárítanom a témát, de látom barátnőm nem vesz észre semmit a bennem lezajló érzelmi kavalkádból egy kicsit megnyugszok.
-Én is nagyon örülök, végre újra lesz egy csapat, nem kell mindenféle emberrel együtt dolgoznom. - panaszkodik Do Hee miközben besétál a konyhába.
-Miért, nem élvezted? - próbálok nem arra a kis idióta hangra figyelni, ami üvölt a szívembe, hogy ebből még nagy baj lesz. Gyorsan felállok és követem őt a konyhába.
-Nem! Beosztottak egy teljesen kezdőkből álló csapatba. - az este további része nyugodtan telt.
-Értem. Nekik is meg kell tanulniuk valakitől. - próbálom elviccelni a dolgot de erre csak egy fintort kapok barátnőmtől.
-Hé, Chae Won, miért döntöttél úgy, hogy visszajössz dolgozni? - próbál tapogatózni Do Hee.
-Hiányzik a pörgés! Jó volt normális munkaidőben dolgozni de ez valahogy nem nekem való. - vallom be engedelmesen.
-Nem vagy te egy kicsit mazochista? - nevet fel.
-Haha - erre csak egy kelletlen vigyort tudok kierőltetni magamból válaszként.
-Megyünk TV-t nézni? Most kezdődök a kedvenc doramám! - néz rám a kezében egy nagy tál pucolt almával. Sose fogom megérteni barátnőm furcsa étkezési szokásait.
-Menjünk! - állok fel a székből.
Moon Chae Won vagyok, 28 éves. Zenei producerként dolgoztam egy stúdióban, amit apám Moon Sung Keun alapított, de halála után egy nagyobb stúdiónak adtuk el. Édesanyám Lee Mi Sook. Apám énekes volt anyám pedig színésznő fiatalkorában, így érthető, hogy én is a szórakoztatóiparban helyezkedtem el, bár én ha lehetett mindig elkerültem a rivaldafényt. Jobban szeretem a háttérből figyelni a dolgokat.
Legjobb barátnőmmel Min Do Hee-vel élek együtt, bár néha olyan mintha inkább az anyja lennék. Ezt általában a korkülönbségnek tudom be, hiszen ő 5 évvel fiatalabb.
Egy éve otthagytam a stúdiót és elkezdtem egy kisboltban dolgozni, de most elhatároztam, hogy visszatérek és újra kezdek mindent.
Megjegyzés: Az első fejezek kicsit rövid és unalmas lett, de ez még csak egy kis "bemelegítés" volt.
Szereplők
Hello!
Itt megtalálhatjátok az összes szereplőt, aki feltűnik a fanfictionban.
A való életből emeltem ki a figurákat de soknál végül csak a nevet tartottam meg.
Moon Chae Won
Min Do Hee
Lee Hong Ki
Fujii Mina
Yoon Sang Hyun
Moon Sung Keun
Lee Mi Sook
Song Joong Ki
BTS
(V, Suga, Jin, Jungkook, Rap Monster, Jimin, J-Hope)
Kim Namjoon (Rap Monster)
Kim Taehyung (V)
Kim Seokjin (Jin)
Jeon Jungkook
Jung Hoseok (J-Hope)
Park Jimin
Min Yonggi (Suga)
Itt megtalálhatjátok az összes szereplőt, aki feltűnik a fanfictionban.
A való életből emeltem ki a figurákat de soknál végül csak a nevet tartottam meg.
Moon Chae Won
Min Do Hee
Lee Hong Ki
Fujii Mina
Yoon Sang Hyun
Moon Sung Keun
Lee Mi Sook
Song Joong Ki
BTS
(V, Suga, Jin, Jungkook, Rap Monster, Jimin, J-Hope)
Kim Namjoon (Rap Monster)
Kim Taehyung (V)
Kim Seokjin (Jin)
Jeon Jungkook
Jung Hoseok (J-Hope)
Park Jimin
Min Yonggi (Suga)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)