3. fejezet

~Dohee~
-Miért engem hívtál segíteni? - töri meg a csendet Joongki.
-Mi volt az a megjegyzés? - térek rá a tárgyra.
-Milyen megjegyzés? - kérdezi unottan.
-Hogy nem mindenki bukik a 20 évvel idősebbekre? - emlékeztetem bár, szerintem enélkül is tudja mire vagyok kíváncsi.
-Jaa, hogy az! Csak egy elszólás. - próbálja lerendezni ennyivel.
-Nekem úgy tűnik van itt valami, amiről rajtam kívül mindenki tud. Mondd el! - utasítom és érzem, hogy kezdek nyugtalan lenni.
-Nem mondhatom el. Nekem, ehhez nincs jogom. - tekintetébe dühöt és némi fájdalmat vélek felismerni. Mégis mi történhetett?
-A legjobb barátnőmről van szó, úgyhogy mondd el! - hangom egyre emelkedik, ennek nem lesz jó vége.
-Ha csak emiatt hívtál, akkor visszamegyek. - fordulna is meg de megragadom a karját.
-Kérlek! - mélyen a szemébe nézek, így próbálok valami információt kicsalni belőle.
-Kérdezd a barátodat, ne engem idegesíts! - karját kitépi szorításomból és elsétál.
Remek, nem szereztem semmi információt és vihetem egyedül a dobozokat.

~Chaewon~
-Rendben! Ez lesz a z utolsó projekted. Utána el kell menned. -egyezek bele. Tudom, hogy Philipnek nem tetszik, mert érzem magamon égető tekintetét. Megértem, hogy meg akar védeni, de neki is meg kéne értenie engem, hogy csak akkor  tudom véglegesen lezárni magamba, ha újra szembenézek vele.
Nem sokkal ezután megérkezett az újonc majd pár perc múlva Dohee is.
-Jól van akkor készüljünk fel a találkozóra. - utasított minket Philip. Mindenkinek kiosztotta  a feladatot, nekem egyenlőre csak a zenei alapokkal kell foglalkoznom. Örülök, hogy újra azt csinálhatom, amit annyira szeretek, bár nagyon furcsa egy légtérben tartózkodni Sanghyunnal, de egyre jobban megszokom, vagy inkább.... kizárom.

*Megérkezik a BTS*
-Üdvözöllek titeket! Lee Philip vagyok, örvendek a találkozásnak! - enyhén meghajol, majd bemutat minket a fiúknak, aztán ők is egyesével bemutatkoznak. Mind olyan fiatal és csak úgy sugárzik belőlük az energia.
Elkezdjük a megbeszélést. Elsőnek is újra meghallgatjuk a zenei alapokat aztán a dalszövegek szerkezetét vitatjuk meg, majd a fiúk távoznak, mert egy interjúra kell sietniük, de a felvétel után megint találkozunk velük.
-Ezek a srácok teljesen lenyűgöztek! - jelentem ki hátradőlve a székemben.
-Tényleg nagy hatással lehettek rád, ha rögtön az első találkozás után ezt mondod róluk. - nem tudom, hogy Philip ezt most minek szánta, de én csak mosolygok rá.
-Mit gondolsz róluk? - érdeklődik Dohee.
-Nem is tudom, mindegyikben volt valami az megfogott. - erősen gondolkozok, hogy ki az aki a legjobban érdekelt.
-Komolyan egyik se tetszett neki, túl fiatalok. - szólal meg Jonngki. Csak nézek rá, most mi baja van?
-Tessék?  - kérdezem értetlenül.
-Joongki, lehet, hogy le kéne nyugodnod. - Philip gyilkos szemeket mereszt az újoncra. Azt hiszem, teljesen tévedtem a személyiségével kapcsolatban. Egész nap gorombán viselkedett velem, már semmi maradványa nem volt a reggeli illedelmességének.
-Pontosan! Koncentráljunk inkább a munkára! - Dohee próbálja terelni a témát. Ma még elnézem neki ezt a beszólást de meg fogom torolni. Biztosan!

*a BTS visszatér*
-Rendbe, akkor srácok, foglaljatok helyet. - int a BTS tagjainak, hogy üljenek le az asztalhoz. - Oké, akkor melyik dallal szeretnétek kezdeni a felvételt?
-Szerintem kezdjük a Danger-el. - javasolja a vezető Kim Namjoon, mire a többiek is helyeselnek. Több dal szövegét is ő írta, nagyon tehetséges és szorgalmas is, ha elbírja ennek a világnak a súlyát véleményem szerint nagy csillag lehet belőle.
-Rendben, akkor kezdjük! - Philip felállt és átült a másik asztalhoz, a fiúk pedig bementek a felvevő szobába.
-Na már eldöntötted, ki az akit a legjobbnak találsz? - Dohee egy széket húzott az enyém mellé és kíváncsian nézett.
-Ahogy több időt töltök velük annál inkább kedvelem mindegyiket, mindegyiküknek megvan a maga erőssége.
Pár órával később Dohee megszólalt:
-Héé, nem rendelünk valami kaját? Éhes vagyok! - nyavalygott nekem.
-Az evésen kívül tudsz másra is gondolni? - kérdezte élesen Joong Ki.
-Rendben, együnk. - egyezett bele Philip. - Srácok, ti is pihenjetek egy keveset! - szól az énekeseknek, akik azonnal helyet foglalnak a hatalmas asztal körül.
-Mit eszünk? Rendeljünk pizzát! Pizzát akarok! - Dohee teljesen felpörög ha kajáról van szó.
-Nekem megfelel. - mondta selymes hangon Taehyung, ahogy odaült mellém. Furcsa ez a fiú, itt ül mellettem mégis olyan mintha ezer mérföld választana el minket. Elérhetetlen.
-Szereted a pizzát? - próbálok szóba elegyedni vele.
-Igen, szeretem. - olyan gyorsan vágta rá és van valami a tekintetébe, amitől kellemetlenül érzem magam.
-Melyik a kedvenced? - tovább próbálkozok azzal, hogy ledöntsem a falakat, amit maga köré húzott fel.
-Mindegyiket szeretem. - olyan, mintha egy kicsit erőteljesebben mondta volna az utolsó szót, bár ez biztosan nem így van.
-Mit szeretsz még? Mi a kedvenc ételed? - kezdem nagyon idiótának érezni magamat, hogy csak ételekről tudok beszélni, de valahogy nem jut semmi más az eszembe.
-A kedvencem a forrócsoki. A forrócsokit szeretem a legjobban. - a mondat végen egy enyhe mosolyra húzódott a szája. Azt hiszem valami bajom van, mert érzem, ahogy arcomba szökik a vér és elpirulok. Fejemet gyorsan a telefonomra szegezem, mintha valami fontosat olvasnék.
-Ennyitől elpirulsz? - fintorog rám Joongki. Most legszívesebben kitörném a nyakát. - Most komolyan, már a kisfiúk is bejönnek? - erre a kijelentésére már többiek is idefigyelnek és mindenki némán néz ránk. Egyre kínosabb a helyzet, így elkezdek nevetni, bár nagyon átlátszó a próbálkozásom.
-Baj ha egy ilyen szép hölgynek bókolok? - Taehyung, mint valami úriember azonnal a segítségemre siet.
-Ooh a hős gavallér! - grimaszol az énekesre. - Elhányom magam - felállt és elhagyta a szobát.
-Bocsássatok meg neki, kicsit faragatlan - kér bocsánatot Philip.
-Taehyung, beszélhetnénk odakint? - A csapat vezetője, Namjoon feláll az asztaltól és keményen néz a fiatalabbra.
-Persze. - Taehyung is feláll és kisétálnak a szobából.
-Mégis mi a fene folyik itt? - értetlenül figyelem a történéseket. Ahogy körbenézek azokon akik a terembe maradtak, rájövök, hogy rajtam kivül van még aki nem érti ezt a helyzetet.
-Taehyung  már megint kezdi. - Jin hideg és érzelemmentes tekintetétől kiráz a hideg. Percekig farkasszemet nézünk egymással, majd Dohee  hangja töri meg kettőnk néma küzdelmét.
-Mi az, hogy "már megint kezdi"? - kérdezi értetlenül. A többi tag mindent csinál, csakhogy ne kelljen válaszolniuk. - Héé, válaszoljatok, ha kérdeznek!
-Csak ágyba akarja vinni a PD-nimet. - kaján vigyor játszik Seokjin arcán.
-Hogy mi? Te most ko.... - folytatnám de valaki félbeszakít.
-Azt hiszem valami félreértés történhetett. - jelenti ki nyugodt hangon Sanghyun. Döbbenetem ellenére megpróbálok higgadt maradni. Miért szól bele? Neki ehhez nincs jóga!
-Sajnálom, de Sanghyun PD-nim, nincs igaza. Taehyung csak tárgyakként kezeli a nőket, semmi több. Csak egy trófea akikkel eldicsekedhet. - fejti ki Jin.
-Sokszor próbáltunk már vele beszélni erről, de eddig nem sikerült jobb belátásra térítenünk. - mondja sajnálkozva a Jeon Jongkook.
-Értem, de miért ilyen? - kérdezem, mert tudom, hogy csak úgy nem csinál az ember.
-Ezt hogy érti? - néz rám a legfiatalabb bambán.
-Jók a megérzései PD-nim. - kiráz a hideg ettől a Jintől. - Taehyungot átvágta egy lány még a középiskolába és azóta nem bízik meg a nőkben.
-Héé, erről mi miért nem tudtunk? - kérdezi Hoseok. - Te miért tudod? Taehyng mondta ezt neked?
-Nem. Taehyung nem beszél erről.
-Akkor mégis kitől tudod mindezt? - kapcsolódik a beszélgetésbe Jungkook
-A lánytól. Attól a lánytól, aki összetörte Taehyung szívét. - egyenesen rám néz. Tekintete olyan égető, hogy majd' meggyulladok. Miért néz igy rám?
-Ki az a lány? - Dohee is közbeszól, ahogy rápillantok kicsit nyugtalan leszek, hiszen úgy néz ki, mintha ideges lenne.
-Dohee, mi a baj? Idegesnek tűnsz? - kérdezem tőle aggodalmasan de nem válaszol és tovább mérlegeli Jint.
-Ki az a lány? - felteszi még egyszer ezt a kérdést, de a hangja, mintha remegne.
-Itt van. - mondja, ahogyan tovább állja barátnőm tekintetét.
-Mi? - olyan arckifejezést látok felvillani a kicsi lányon amit már évek óta nem láttam.
-Mármint a teremben? - próbálom kideríteni, hogy mi folyik itt, de ezek ketten külön világot hoztak létre.
-Te... te voltál? Te voltál az? - Dohee arca kezd eltorzulni, bár nem tudom mitől. Pár másodpercig még ült aztán hirtelen feláll és feltépve az ajtót távozik.
-Ebbe meg mi ütött? - nézek utána értetlenül.