-Tudod, hogy szeretlek Chae Won-shi - próbál megölelni de én ellököm magamtól.
-Hazug vagy! Minden szavad csak hazugság volt! - nem bírom tovább tartani és könnyeim hullani kezdenek.
-Amit irántad éreztem az nem volt hazugság - próbálja menteni a menthetőt.
-Azonkívül viszont minden hazugság volt! Hogy örökké együtt leszünk! Hogy nem számít a korkülönbség! Hogy a mi szerelmünk kibír mindent! Ezeket te mondtad! Mindet! - üvöltöm az arcába és közben rájövök, hogy mennyire kétségbeesetten vagyok.
-Sajnálom, nem hittem, hogy te komolyan vetted mindezt. - ez volt amivel az utolsó tört is beleszúrta szívembe.
-Mi? - a döbbenet kiül az arcomra - Rendben. Felmondok, tudom ,mennyit jelent neked a munka, úgyhogy én most megyek. Remélem soha többé nem találkozunk. - megfordulok és próbálok minél gyorsabban távozni a parkból. A szél enyhén fújdogál, nemsokára beköszönt az ősz.
-Chae Won-shi! - a hangja pengeként éri fülemet. Megállok de nem fordulok meg. - Szeretlek! - mondja, mintha csak valami kisebb vitánk lett volna. El se tudom hinni, hogy mennyire ostoba voltam, hogy bedőlt ennek a hazug vénembernek.
Ő volt az első szerelmem, Yoon Sang Hyun. Az elsők közt csatlakozott a stúdióhoz. Elismert producer és hangmérnök. Mindig is felnéztem rá, de amikor elkezdtem dolgozni akkor egy kicsit átalakult a kapcsolatunk, nem csak a tanítványaként vagy munkatársaként nézett rám, hanem mint nőként és ahogy egyre több időt töltöttünk együtt egyre jobban kezdtem beleszeretni és azt hittem ezzel nem vagyok egedül. Már lassan 3 éve jártunk, de aztán megtudtam az igazságot.
Van egy felesége és két gyereke. Mindezt eltitkolta előlem és velem csalta a feleségét. Szánalmas, mégis... én mégis.... szeretem. Ezt ki kell vernem a fejemből! Kilépek a munkahelyemről és valahol máshol keresek új munkát..
Ezekkel a gondolatokkal hagytam el a stúdiót, de most szeretnék újra kezdeni mindent. Nem mondanám, hogy lezártam a múltat, de megpróbálom elfelejteni és ha ehhez az kell, hogy újra szembenézzek Sang Hyunnal hát legyen!
*Hétfő reggel a stúdióban*
Mielőtt kinyitom az ajtót veszek és felkészülök a gondolatra, hogy nagy eséllyel Sang Hyun is bent van. Lassan lenyomom a kilincset és egy nagy mosollyal belépek a szobába.
-Sziasztok! - köszönök és gyorsan felmérem, hogy kik vannak a szobában, de szerencsémre nincs itt az a vénember. Mindenki egy nagy mosollyal fogad.
-Jó újra itt látni Chae Won! - néz rám lágyan Philip. Ő olyan mintha a második apám lenne, mindig vigyázott rám, nagyon sokat köszönhetek neki.
-Én tudtam, hogy jössz! - nevet fel barátnőm. Aztán észreveszek valakit akit eddig még nem láttam itt. Philip is észreveszi, hogy az ismeretlen fiút nézem, mert hirtelen feláll és az alvó személyhez sétál.
-Héé, te! Felkelni! - ütögeti meg a vállát, de nem ér el vele sokat. - Üdvözöld a Sunbaedat, még nem találkoztál vele. - erre már felkapja a fejét és hirtelen felugrik a székről, aminek az eredménye az lesz, hogy majdnem elesik. Elkuncogom magam, milyen egy ügyetlen gyakornok. Álmos szemeivel mered rám aztán illedelmesen meghajol és bemutatkozik.
-Jónapot! Song Joong Ki vagyok, gyakornok. Kérem legyen velem elnéző! - mélyen meghajol. Ügyetlen de legalább tisztelettudó.
-Héé, Jonng Ki! Mi van veled? Nem szoktál ilyen lenni! - kiállt rá Do Hee.
-Mi? Csak most keltem fel! - mondta két nagy ásítás között.
-Te még álmodban is szemtelen vagy! - jegyzi meg Philip, miközben néhány papírt nézeget.
-Nem is igaz! - szól vissza felettesének.
-Persze, azért nem akart velünk dolgozni Hong Ki oppa! - döfi belé a tőrt Do Hee.
-Mi? - szólok bele a beszélgetésbe
-Annyira kritizálta Oppát, hogy kirohant és azt ordítozta, hogy soha többé nem akar ezzel a sráccal dolgozni. - magyarázta barátmőm a történéseket.
-Komolyan? Oppát pedig nagyon nehéz felidegesíteni. - gondolkoztam el - Mit mondtál neki? - fordulok oda a még mindig ásítozó Joong Kihez.
-Semmi olyat ami ne lenne igaz. - jelenti ki és elkezd pakolászni a rendetlen asztalán.
-Mindegy. Vigyázz vele Chae Won nagy szoknyavadász! - figyelmeztet barátnőm.
-Ez a kisfiú? - vágom rá gyorsan, de gyorsan meg is bánom. Elő is tőrt belőlem az aki a stúdióban szoktam lenni, pedig csak alig öt perce vagyok itt.
-Hát nem mindenki a 20 évvel idősebb pasikra bukik. - néz rám ördögien és közben egy mézédesen mosolyog. Már értem, hogy Hong Ki oppa miért nem akart ezzel a sráccal dolgozni, éppen visszaszólni készülök, amikor meghallom, hogy valaki nyitja az ajtót és megfagy bennem a vér. Lassan, nyugodtan nyilik az ajtó mögöttem. Egy magas, vékony tökéletes alak lép be rajta. - Emlegetett szamár - Fintorog az előttem ülő fiú. Lassan megfordulok és szembetalálom magam vele. Vele, akivel már egy éve nem is találkoztam. Vele, aki tönkretette a fiatalságomat, aki reményt adott majd összetörte azt.
-Chae Won-shi, hát itt vagy! - mosolyog rám, mintha mindennap találkoznánk.
-Sang Hyun... - folytatnám de Do Hee közbevág.
-Sunbae, miért csak most jössz? Annyira sok feladat volt nélküled. - rimánkodik.
-Bocsáss meg Do Hee-shi. Hamarabb kellett volna visszajönnöm. - mosolyog rá, de egy lopott pillantást vet rám és én ekkor döbbenek rá, hogy még mindig egy helyben állok és őt bámulom.
-Nem kezdhetnénk el a munkát. - szólal meg Joong Ki, ez az ami kizökkent elmélkedésemből és megfordulok és leülök mellé az asztalhoz.
-Milyen projecten dolgoztok most? - kérdezem érdeklődve. Próbálok úgy ülni, hogy ne láthassam azt a vénembert.
-Jelenleg egy fiúbandával dolgozunk. - válaszolja unottan Philip.
-Melyikkel? - kérdezem miközben magamhoz veszem az adatokat.
-BTS. - válaszolja Joong Ki
-Á, róluk már hallottam. Egész jók. Hány dalt veszünk fel velük?
-Egy egész albumot, de még nincs meg az összes dalszöveg, így még előtte ez miatt találkozunk a fiúkkal. - magyarázza Philip.
-Mikor lesz a találkozó? - érdeklődöm Philiptől. Rápillant karórájára, majd válaszol.
-Egy óra múlva, addig hallgasd meg az alapokat, mindjárt idehozom neked. - állna fel Philip, de Do Hee gyorsabb.
-Majd én idehozom őket, úgyis venni akarok valami nasit, siettem reggel, így elfelejtettem.
-Akkor elhoznál még néhány dobozt az asztalomról? - kérdezi viccelődve Philip
-Dobozokat? Nincs annyi kezem! - panaszkodik Do Hee. - Joong Ki, nem akarsz segíteni Noonanak? - hatalmas kiskutyaszemek mereszt a fiúra, aki végül beadja derekát.
Amint távoznak, a szobában fagyos lesz a hangulat. Philip miútán megtudta, hogy milyen kapcsolatban állok Sang Hyunnal megpróbált lebeszélni, de nem hallgattam rá. Amióta pedig rájött, hogy házas egyenesen utálja őt.
-Yoon Sang Hyun! - töri meg a csendet Philip. - Mégis mi a fenéért jöttél vissza? És miért most? Mert itt van Chae Won? - szemeiből csak úgy árad a gyűlölet.
-Philip, ne értsd félre! Csak szertnék újra dolgozni. Mindaz csupa véletlen, hogy Chae Won-shival ugyanakkor jöttünk vissza. Nem fogok gondot okozni senkinek se. - hangja nyugodt, egyáltalán nem érzi, hogy Philip mennyire ki nem állhatja.
-Ezt próbáld meg beadni másnak! Mi van meguntad a felesé...
-Elég! Philip köszönöm, hogy aggódsz miattam, de jól vagyok. Többé nem fogok bedőlni olyan szemét alakoknak, mint amilyen Yoon Sang Hyun. - remélem, ezzel a kijelentéssel megértettem mindkettőjükkel a szándékaimat.
-Chae Won! Téged nem zaklat fel, hogy még van képe idejönni? - förmed rám pótapám, de figyelmen kivül hagyom kérdését,
-Sang Hyun, kérnék tőled egy szívességet. Minél hamarabb találj egy másik cégnél munkát. Nem hiszem, hogy hasznos lenne a veled való munka, úgy hogy mindenki nyugtalan, ha együtt dolgozunk. - kőkemény vagyok. Nem hittem volna, hogy sikerül ilyen magabiztosan elmondanom.
-Még ezt az egy projectet, hagy vigyem végig. Aztán felmondok. - pár másodperces szünet után hozzáteszi. - Végleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése