4. fejezet

~Dohee~
-Milyen projecten dolgoztok most? - kérdezi Chaewon. Jó végre újra it látni.
-Jelenleg egy fiúbandával dolgozunk. - válaszolja unottan Philip. Még nekem is új, hiszen eddig gyakornokokkal voltam.
-Melyikkel? - kérdezi barátnőm. Remélem valami helyes bandával.
-BTS. - válaszolja nyugodtan Joongki.
-Mi? - nézek rá nagy szemekkel, nem tudom elhinni. Abban a csapatba debütált ő is. Nem már biztosan nem emlékszik rám! Hogy is emlékezhetne, annak már 8 éve.

*Megérkezik a BTS*
-Üdvözöllek titeket! Lee Philip vagyok, örvendek a találkozásnak! - enyhén meghajol, majd bemutat minket a fiúknak, aztán ők is egyesével bemutatkoznak.
Ő mutatkozik be utoljára, miután meghajol rám néz, mélyen a szemembe, de gyorsan elfordítja tekintetét. Lehet, hogy nem bocsájtott még meg?

-------

-Szereted a pizzát? - kérdezi Taehyunt Chaewon.
-Igen, szeretem. - nagyon gyorsan rávágja a választ. Hú, teljesen megváltozott középiskola óta.
-Melyik a kedvenced? - próbálkozik Chaewon, de olyan furcsán néz rá Taehyung.
-Mindegyiket szeretem. - csak én gondolom úgy, hogy erőteljesebben mondta az utolsó szót?
-Mit szeretsz még? Mi a kedvenc ételed? - miért kérdez ennyit a kajáról?
-A kedvencem a forrócsoki. A forrócsokit szeretem a legjobban. - a mondat végen egy enyhe mosolyra húzódott a szája. Itt a vége tudom mit csinál. Haewon elpirul de azzal próbálja leplezni, hogy a telefonját nézegeti. Istenem, mindig ezt csinálja. Épp felkiáltanék, amikor Joongki megszólal
-Ennyitől elpirulsz? - fintorog Joongki. - Most komolyan, már a kisfiúk is bejönnek? - Már megint arról beszél az a kis nagyképű, amiről én nem tudok. D várjunk mi van...
-Baj ha egy ilyen szép hölgynek bókolok? - Taehyung, mint valami úriember azonnal szembeszáll Joongkivel.
-Ooh a hős gavallér! - grimaszol az énekesre. - Elhányom magam - felállt és elhagyta a szobát.
-Bocsássatok meg neki, kicsit faragatlan - kér bocsánatot Philip. Mégis mi ez a viselkedés kettejük között?
-Taehyung, beszélhetnénk odakint? - A csapat vezetője, Namjoon feláll az asztaltól és keményen néz a fiatalabbra. Mit akarhat tőle a leader?
-Persze. - Taehyung is feláll és kisétálnak a szobából. Megint ez a kellemetlen érzés. Egész nap nem hagyott nyugodni.
-Mégis mi a fene folyik itt? - értetlenül kérdez rá a dolgokra barátnőm.
-Taehyung  már megint kezdi. - Jin hideg és érzelemmentes tekintete Chaewonra szegeződik. Percekeig farkasszemet néznek egymással, majd nem bírom tovább és rákérdezek
-Mi az, hogy "már megint kezdi"? - kérdezem értetlenül. A többi tag mindent csinál, csakhogy ne kelljen válaszolniuk. - Héé, válaszoljatok, ha kérdeznek! - kezdek ingerült lenni.
-Csak ágyba akarja vinni a PD-nimet. - Jin arcán kajánul vigyorok Chaewonra.
-Hogy mi? Te most ko.... - folytatná de valaki félbeszakítja.
-Azt hiszem valami félreértés történhetett. - jelenti ki nyugodt hangon Sanghyun. Ő miért keveredik ebbe bele?
-Sajnálom, de Sanghyun PD-nim, nincs igaza. Taehyung csak tárgyakként kezeli a nőket, semmi több. Csak egy trófea akikkel eldicsekedhet. - fejti ki Jin. A gondolataim csak úgy cikáznak. Miért csinálja ezt? Miért pont Chaewon?
-Sokszor próbáltunk már vele beszélni erről, de eddig nem sikerült jobb belátásra térítenünk. - mondja sajnálkozva a Jongkook.
-Értem, de miért ilyen? - kérdezi barátnőm. Elképesztő milyen lélekereje van.
-Ezt hogy érti? - néz rá a legfiatalabb bambán.
-Jók a megérzései PD-nim. - Jin egyenesen Chaewonra figyel. - Taehyungot átvágta egy lány még a középiskolába és azóta nem bízik meg a nőkben. - Mi? Középiskolába? Akkor lehet, hogy? Miattam? Ezért Chae Won?
-Héé, erről mi miért nem tudtunk? - kérdezi Hoseok. - Te miért tudod? Taehyng mondta ezt neked?
-Nem. Taehyung nem beszél erről. - mondja hűvösen Jin.
-Akkor mégis kitől tudod mindezt? - kapcsolódik a beszélgetésbe Jungkook
-A lánytól. Attól a lánytól, aki összetörte Taehyung szivét. - nem értem miért, de Chaewont mustrálja, pedig ha tudja, mi történt akkor azt is tudnia kell, hogy nem ő tette ilyenné Taehyungot.
-Ki az a lány? - kérdezem idegesen.
-Dohee, mi a baj? Idegesnek tűnsz? - kérdezi tőle aggodalmasan de nem válaszolok és tovább mérlegelem Jint.
-Ki az a lány? - felteszem még egyszer ezt a kérdést, de érzem ahogy a hangom remeg.
-Itt van. - mondja, ahogyan tovább állja tekintetemet.
-Mi? - kérdezek vissza, miért nem válaszol pontosan?
-Mármint a teremben? - Chaewon próbálja kideríteni, hogy mi folyik itt.
-Te... te voltál? Te voltál az? - szemeim kezdenek benedvesedni. Néhány másodpercig tudok csak a helyemen ülni, aztán felállok és a lehető leggyorsabban elhagyom a termet.

Meg kell találnom. Tisztáznom kell az akkor történteket. Ha miattam lett ilyen akkor el kell neki mondanom az igazságot, rólam és az öccséről.
A folyosón rohanok, hogy megtaláljam, majd egy ismerős arc jön velem szembe.
-Namjoon! Hol van Taehyung? - kérdezem lihegve, alig kapok levegőt.
-Dohee! Felment a tetőre. Azt mondta levegőzn...  - meg se várom, hogy befejezze a mondatot, elrohanok mellette. Lélekszakadva rohanok a tetőre. Amikor felérek, egy magas, vékony alak rajzolódik ki a naplementében. A sárgás nap, egy gyönyörű keretet ad arcának, amely lassan felém fordul.
-Te meg mit keresel itt? Menj vissza! - hangja a leghidegebb télnél is fagyosabb. Tudom, nem is számíthattam másra.
-Beszélnünk kell! - jelentem ki, még mindig levegő után kapkodva.
-Nekünk nincs már miért beszélnünk. Ezt már elmondtam. - hangja tele van haraggal. Erőteljes lépésekkel közeledik az ajtó felé. Nagy levegőt veszek.
-Hét nyolc, hazudtam neked. - amikor  megbizonyosodok arról, hogy nem hallom a lépéseket megfordulok. Háttal áll nekem, keze ökölbe szorítva. Nem fordul meg, így úgy döntök, hogy ha kell akkor így fogom neki elmondani. Ha nem akar nem kell rám nézni, csak hallgasson végig.
-Akkor, nyolc évvel ezelőtt, egy hatalmas nagy hibát követtem el. - fejemet lehajtom, mert fáj az igazság. - Aznap este elmentem az bátyáddal egy bárba. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Szomorú voltam a szüleim halála miatt, te is akkor vesztél össze velem és nem volt senki más akivel beszélhettem volna, így engedtem a bátyádnak és elmentem vele egy bárba. Tudom, hogy nagy hibát követtem el akkor, hozzád kellett volna mennem.
-Igen, de helyette te inkább a bátyámat választottad. - lassan megfordult és a szemébe csak úgy égett a harag és a gyűlölet. - Azóta is együtt vagytok? Vagy csak egy kis kaland volt? Remélted, hogy nem jövök majd rá, ugye?
-Kérlek, hallgass végig, én próbá... - nem tudtam befejezni, mert hirtelen a szavamba vágott.
-Nem. Többé nem hallgatlak meg! Egyszer már adtam neked egy esélyt, de akkor azt mondtad, hogy mingig is  a bátyámat szeretted és csak ezért voltál velem kedves. - szemei könnyesek letteek, ahogy egyre jobban felemelte a hangját.
-Az mind hazugság volt! Nem tudtam, hogy mit tegyek és azt hittem, így majd könnyebben elfelejtesz. - érzem, ahogy forró könnyeim végigfolynak hideg arcomon.
-Könnyebben? Meg vagy te húzatva? Te voltál az első szerelmem! - ordította arcomba, de szerintem az utolsó mondatán ő is nagyon meglepődött, mert most zavartan nézi a földet.
-Kérlek, had magyarázzam el, hogy mi történt! - kérem meg még egyszer. hátha már lenyugodott egy kicsit.
-Nem! Nem érdekelnek a kifogásaid! - ezzel megfordul és elrohan, de mielőtt a lépcsőhöz érne elkiáltom magamat.
-Bedrogozott! - az igazság nagyon fáj, hiszen azon az estén a bátyja valami olyat vett el tőlem, amit nem kellett volna.
-Mi? - már ő se tudja visszatartani könnyeit. -Mit mondtál? - döbbent kérdezi meg tőlem újra.
-A bárvan valamit belekevert az italomba, aztán felvitt a lakására és akkor... - nem bírom tovább és a földre rogyok a rossz emlékektől - akkor.... ő engem... ő engem - nem tudom kimondani, egyre jobban zokogni kezdek és nem tudom abbahagyni. Régen volt már, hogy belegondoltam, hogy mi történt akkor.
-Mit tett a bátyám? - halottam, távolról hallottam Taehyung lépteit, ahogy egyre közelebb ért hozzám. - Szóval azon az estén nem önszántadból mentél el a bátyámhoz? - kérdezi értetlenül.
-Nem, én szerettelek, de miután felébredtem és rájöttem, hogy mi történt már nem voltam képes a szemedbe nézni. - ahogy most se vagyok rá képes, így csak a földet bámulom magam előtt.
-Akkor nem szeretted a bátyámat, igaz? - szépen lassan de mindent megért. Hála az égnek! Többé nem kell titkolóznom előtte. - Miért nem mondtad el eddig?
-Mert nem mertem a szemedbe nézni - egy pillantást vetek rá, de gyorsan elkapom a tekintetemet róla
-De nem tettél semmi rosszat, hiszen a bátyám... - azt hiszem most tudatosulhatott benne, hogy mit tett a bátyja - ...tette. - nem mondott semmi mást csak elrohant.
-Taehyung! Taehyung, hová mész? - kiállt utána, már amennyire tudok. Amikor már biztosra veszem, hogy elment összeszedem magamat és feltápászkodok a földről, majd lassan lesétálok a lépcsőn.
Hova mehetett? Ugye nem csinál semmi hülyeséget? Ajj, a fenébe, a felvevőszobába hagytam a telefonomat. Remélem, hogy csak oda rohant. Remélem nem a bátyához... Nem! Oda biztosan nem ment. Azóta nem is beszéltek egymással.