1.fejezet

-Köszönjük, hogy nálunk vásárolt! - mosolyogtam a boltból kifelé tartó idős nagymama után.

-Héé, Chae Won , nyugodtan elmehetsz, megérkezett a váltás. - szólt oda a főnököm.

-Rendben, akkor én megyek is - hajoltam meg, majd villámgyorsan rohantam az öltözőbe és 2 perc múlva kiszáguldottam az ajtón.

~ring-ring-riing-ring-ring-riing~

-Hello? Áá, Do Hee, mindjárt ott vagyok, már itt járok a sarkon. Látlak is! - a telefonomat belesüllyesztettem a táskámba és odarohantam barátnőmhöz.

-Chae Won, siess el fogunk késni! - Gyorsan szedtük a lábunkat, hogy még időben odaérjünk a szertartásra.

*a szertartás után*

-Oppa, unni! Gratulálok! Sok boldogságot! - mondtuk szinkronban Do Hee-vel, elsőnek összenéztünk majd mindannyian elkezdünk nevetni.

-Köszönjük szépen a sok jókívánságot! - mondta kedves mosollyal az arcán Hongki oppa.

-Hé, Chae Won, kicsit le vagyunk maradva, nem? Bele kéne húznunk! - döbbent rá barátnőm.

-Ne siessétek azért el! - szólt intőn Mina unni.

-Rendben! - válaszoltunk megint együtt, aztán megint kacagásba tört ki a társaság. Ezután a friss házasok elmentek üdvözölni a többi vendéget is. Nemsokkal ezután mi hazamentünk, mert hiába lesz holnap hétvége nekünk dolgoznunk kell.

*1 héttel később*

-Nézd mit küldött Hongki oppa! - ült le mellém a kanapéra Do Hee.

-Mi az? Egy képeslap? - nézem kíváncsian.

-Igen, azt írják, hogy "Nagyon jól érezzük magunkat! Köszönjük a sok jó kívánságot!" - olvasta fel a képeslap hátulján szereplő szöveget. - Annyira jól néznek ki együtt!

-Do Hee, eldöntöttem! - jelentem ki határozottan.

-Mit? - néz rám, nagy kerek, barna szemeivel.

-Visszamegyek a stúdióba. - próbálom leplezni lelkesedésemet, bár szerintem ez egyáltalán nem sikerült.

-Komolyan? - az arcán hirtelen egy hatalmas vigyor húzódik. - Tényleg visszajössz?

-Igen. - megerősítésemre a nyakamba ugrik és majd' megfojt, úgy ölel meg.

-Ezt olyan jó hallani! Végre újra együtt van a csapat! - néz rám sokatmondóan.

-Tessék? - kérdezem értetlenül.

-Sunbae is azt mondta, hogy jövőhéttől újra elkezd dolgozni. - most én nézek értetlenül, aztán ahogy telnek a percek lelkesedésemből egy csepp se marad.

-Mi a baj Chae Won? -  barátnőm nem érti gyors hangulatváltozásom okát. Persze, hogy nem, mert ami köztem és Sang Hyun közt zajlott arról senki sem tudott.

-Ja, nem. Nincs semmi, csak meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy visszajön dolgozni. Örülök, hogy visszajön. - hazudom és nem tudom, mennyire sikerült hárítanom a témát, de látom barátnőm nem vesz észre semmit a bennem lezajló érzelmi kavalkádból egy kicsit megnyugszok.

-Én is nagyon örülök, végre újra lesz egy csapat, nem kell mindenféle emberrel együtt dolgoznom. - panaszkodik Do Hee miközben besétál a konyhába.

-Miért, nem élvezted? - próbálok nem arra a kis idióta hangra figyelni, ami üvölt a szívembe, hogy ebből még nagy baj lesz. Gyorsan felállok és követem őt a konyhába.

-Nem! Beosztottak egy teljesen kezdőkből álló csapatba. - az este további része nyugodtan telt.

-Értem. Nekik is meg kell tanulniuk valakitől. - próbálom elviccelni a dolgot de erre csak egy fintort kapok barátnőmtől.

-Hé, Chae Won, miért döntöttél úgy, hogy visszajössz dolgozni? - próbál tapogatózni Do Hee.

-Hiányzik a pörgés! Jó volt normális munkaidőben dolgozni de ez valahogy nem nekem való. - vallom be engedelmesen.

-Nem vagy te egy kicsit mazochista? - nevet fel.

-Haha - erre csak egy kelletlen vigyort tudok kierőltetni magamból válaszként.

-Megyünk TV-t nézni? Most kezdődök a kedvenc doramám! - néz rám a kezében egy nagy tál pucolt almával. Sose fogom megérteni barátnőm furcsa étkezési szokásait.

-Menjünk! - állok fel a székből.

Moon Chae Won vagyok, 28 éves. Zenei producerként dolgoztam egy stúdióban, amit apám Moon Sung Keun alapított, de halála után egy nagyobb stúdiónak adtuk el. Édesanyám Lee Mi Sook. Apám énekes volt anyám pedig színésznő fiatalkorában, így érthető, hogy én is a szórakoztatóiparban helyezkedtem el, bár én ha lehetett mindig elkerültem a rivaldafényt. Jobban szeretem a háttérből figyelni a dolgokat.

Legjobb barátnőmmel Min Do Hee-vel élek együtt, bár néha olyan mintha inkább az anyja lennék. Ezt általában a korkülönbségnek tudom be, hiszen ő 5 évvel fiatalabb. 

Egy éve otthagytam a stúdiót és elkezdtem egy kisboltban dolgozni, de most elhatároztam, hogy visszatérek és újra kezdek mindent.

Megjegyzés: Az első fejezek kicsit rövid és unalmas lett, de ez még csak egy kis "bemelegítés" volt.